Egy hiper sokmindenben különbözik egy átlagos városi piactól, egy fontos dologban azonban hasonlít: olcsón vesz, s drágábban elad. Most a hiper vásárlásaival fogunk foglalkozni, ezen belül is azzal, hogy kitől vásárol, s milyen feltételek mellett.

A hiper vásárlásai abban különbözik a mi mindennapi vásárlásainktól, hogy sokkal alaposabban felméri a piaci helyzetet. Mi (az átlagos vásárló) bemegyünk az egyik boltba, megvesszük amire szükségünk van, majd megyünk a másikba, hasonlóan cselekszünk, a végén hazamegyünk, s élvezzük az eddig megvásárolt élvezeti cikkek élvezeti értékét. A hipermarket kereskedő cég, azaz nem végfelhasználóként van jelen a piacon (általában), s ezért nem csak azt veszi meg, amire szüksége van, hanem kialakít egy termékválasztékot (a vásárlók igényeinek megfelelően), s erre próbálnak meg válaszokat adni, azaz termékeket keresni a piacon. Ezen a piacon a beszállítók versenyeznek, s próbálják meggyőzni a hipert, hogy az ő termékük legyen a megfelelő válasz az termékpaletta egy adott elemére. Mivel ugyanazt a terméket több cég is gyártja, ezért a hiper különböző kritériumokat fogalmazhat meg a cégekkel szemben. Miért fontos ezt kiemelni? Mert sokan elítélik a hipereket, hogy például polcdíjat, extra marketingköltséget és halasztott fizetést kér a beszállítótól, pedig ez inkább csak egy olyan szűrő, mellyel kiszűrik a komolytalan jelentkezőket.

Ha egy cég be akar szállítani, sok költséggel és nehézséggel kell szembenéznie. Először is a hipereknek megvannak a saját beszerzői körük, akik közvetlenül a termelőktől képesek megvásárolni az árut nagy mennyiségben, s ezáltal igen jó árat tudnak elérni. Ha a beszállító nem termelő, hanem szintén kereskedő cég, pl. nagykereskedő, akkor ezzel mindenképpen számolnia kell.

A beszerző először is terméklistát kér a beszállítótól. Korántsem biztos, hogy a lista összes termékét forgalmazni fogja a hiper, mert lehet, hogy más forrásból olcsóbban tudja beszerezni, inkább csak szemezgetni fog a listából. A beszállító érdeke, hogy ez minél több termék legyen, mert különben csak úgy éri meg a céget belistáztatnia a hiper szállítói közé. Ugyanis van a belistázási díj, amit azért fizet a beszállító, hogy a továbbiakban nyilvántartásba vegyék a hipernél, s termékeinek megadják a lehetőséget a rendelhetőségre (itt kérem a kedves olvasót, hogy a bizonyos díjak elnevezését ne vegye készpénznek, mert minden hipernél más - a logikát figyeljétek!). Ezen felül jönnek az egyéb finomságok: például termékbelistázási díj (termék rendelhetővé tétele) polcpénz (hogy a terméket választékban tartsa a hiper,s valóban kirakja), áruháznyitási hozzájárulás (egy ilyen szerződés csodálatosan van megfogalmazva, egy beszállító érezze magát megtisztelve, hogy a hiper új áruházat nyit, hiszen ezzel a beszállítónak is nő a forgalma), marketinghozzájárulás, bizonyos időnként kötelező akciós árakat adni, stb. Ezek a költségek egyszeri, fix költségek, s milliós-tízmilliós nagyságrendről beszélünk. (Ezeket a dolgokat az állam nem jó szemmel nézi, ezért egyre inkább beépítik az átadási árba.)

Az átadási áraknál a beszállítónak adnia kell egy hiper-kedvezményt a listaárból (kb. 30%-kal alacsonyabb, mint amennyiért a partnereinek szállít), tehát ha az adott terméket a beszállító a helyi kisboltnak 100 Ft-ért szállítja, akkor a hiper elvárja, hogy neki 70-ért vigye (nevezzük ezt egyszeres nettó átadási árnak). De ez nem minden! A szállító a fenti fix költségeket és az ezzel felmerülő egyéb költségeit leosztja termékekre, s kiderül, hogy valójában még olcsóbban szállít: ez a kétszeres nettó átadási ár, ami legyen mondjuk 50 Ft (ez az eladott mennyiségtől függ: ha sokat ad el a hipernek, akkor kisebb az ezzel kapcsolatos termékenkénti költsége; ez példánkban termékenként 20 Ft). S még mindig nincs vége: ha a hiper akciót kér, akkor még ennyi sem lesz a valós pénz, amit kap; ezt hívjuk háromszoros nettó átadási árnak (10% esetében - vigyázat, az egyszeres nettó árból kérik a kedvezményt! - már 43 Ft-nál tartunk). S már csak egy csipetnyi ÁFA hiányzik, s kész is az újságos akciós 69 Ft-os ár, amit a kisbolt mondjuk 149-ért ad (mert ő 100-ért veszi, ne felejtsük el).

Megéri-e a beszállítónak megadni ezt a rengeteg kedvezményt? Abban az esetben igen, ha a hiper valóban nagy mennyiségben vásárol tőle, hiszen ezzel segíti a beszállító általános költségeinek csökkentését, a méretgazdaságosság és a hatékonyság javítását. S ami nem igazán működik, pedig jó lenne - a nemzetközi piacra jutást, mivel ezek a hipermarketek több országban is működnek, s ha Pista bácsi KFT-je forgalmazza a legjobb pálinkát a legjobb áron a világon, akkor miért ne lehetne ezt más országban is árulni?