Előfordult-e már veled, hogy pakoltad ki a cuccokat a pénztárosnak, mikor ő megszólalt: „ennek a terméknek nincs kódja, meg kell keresnem!” S te hiába mondod meg az árát, az nem elég. Vajon mi az oka ennek?
A hiperek rengeteg árut forgalmaznak (a nagyobbak akár hatvanezer-féle terméket is!), s a napi árumennyiség, ami „mozog” az áruházban, az is százezres nagyságrendben van. A termékmozgásoknak több fajtája van: árubeérkezés (mikor a szállító meghozza az árut, s a hiper bevételezi), vásárlás (mikor a vásárló megveszi az árut, s ezt a hiper levonja a készletéből), selejtezés (a rossz termékek leírása), valamint az ismeretlen eredetű árumozgás (nagyjából a lopásokat jelenti, de ezt nem írják le minden nap, csak leltárkor). Ezeket önmagában véve nyomon követni szinte lehetetlen feladat, ezt a számítógépek végzik, a vonalkód alapján.
Mi is a vonalkód? Ez egy általában 13 számjegyből álló számsorozat, mely egyértelműen meghatározza, mely termékről van szó. Egy darab terméknek – jobb esetben – csak egy vonalkódja van, de egy fajta terméknek lehet több vonalkódja is: ilyen például a matchbox kisautó, melynek minden típusának külön vonalkódja van. A kezelhetőség kedvéért vezették be a termékkódot, ami az ilyen termékeket gyűjti egy tömbbe, mint pl. a fenti Matchbox kisautó (melynek egy termékkódja van, de több vonalkódja). Ennek a gyakorlati jelentősége többek között az, hogy ha a kisautóra akciót akarnak csinálni, akkor nem kell minden egyes vonalkódra egyenként beállítani az árat, elég a termékkódra; de például rendeléskor is egyszerűbbé teszi az életet. Vannak olyan termékek is, melyeknek csak egy vonalkódja és egy termékkódja van, ezek a homogén termékek. Tehát alapesetben minden termékhez tartozik egy termékkód, s a termékkódhoz tartozik egy vonalkód (ha homogén termékről van szó, pl. Biopon 2,5 kg-os színes mosópor) vagy több vonalkód (pl. DVD 299 Ft-os árkategória, ahol minden címnek külön vonalkódja van).
Ez a rendszer megfelelően kódolja a számítógép számára is az információt, ami ezáltal különböző kimutatásokat készít: miből mennyi fogyott, s mennyi a jelenleg elérhető készlet. S itt kell egy fontos megjegyzést tenni: miután a pénztárszerver és a vállalati szerver külön működik, s csak éjszaka töltenek át „egymásba” (ennek okairól lásd a blog különböző posztjait; elsősorban technikai-gyorsasági és biztonsági okai vannak), ezáltal könnyen lehet, hogy a pénztáros már „lehúzta” a termék kódját, az eladó viszont még mindig az eredeti mennyiséget látja. Ennek akkor lehet jelentősége, ha telefonon érdeklődünk egy termék iránt, s az eladó azt látja, hogy van még 1 belőle: mindenképpen kérjük meg, hogy erről győződjön meg személyesen is, nehogy a fenti hibába essen!
Most már némileg világos lehet, miért nem elég a pénztárosnak simán beütni a termék árát: ez nem tartalmaz információt a gépnek, hogy melyik termék megy ki (hiszen sok terméknek ugyanaz az ára). S mivel a hiperek nem „közértek”, személyesen is jóval nehezebb nyomon követni a termékvándorlást. Mi, a vásárlók annyit tehetünk az ügy érdekében, hogy még az osztályon megpróbálunk vonalkódot keresni a termékhez – természetesen az osztályos segítségével -, s ezáltal mi sem fogunk annyit bosszankodni a pénztárnál, míg a pénztárügyeletes megpróbálja kinyomozni a kódot.
Utolsó kommentek