A munkahelyiterror-blogon kommentelt egy kedves olvasónk, hogy szerinte a hiper blogon szakmai szemmel sok égbekiáltó hülyeség van. A felvetést nagyon jónak tartom, főleg abból a szempontból: mit takar a szakmai szem, egyáltalán, létezik-e a „hiperszakma?”

Az „égbekiáltó hülyeséggel” teljesen egyetértek; ha ezt a blogot megmutatnám egy ír vagy angol kollégának körberöhögne. Például, mi az, hogy egy menedzser rendel, osztályt vezet, tervez? Egy menedzser feladata az, hogy a vásárlóval foglalkozzon! Vagy például itt a kiárusítás kérdése: mindenki másképp csinálja. Én azt mondom, hogy gyorsan túl kell rajta esni. A „szomszéd” osztályvezető meg azt mondta, hogy lassan, ne veszítsünk árrést, majd elcsöpög az áru. De jókat vitatkoztunk ezen :-) De vegyük figyelembe, hogy Magyarországon mindenfajta vezetési- és kereskedelmi kultúra jelen van (pl. Auchan, Cora – francia, Tesco – angol, Lidl, Aldi, Spar – német-osztrák, CBA – magyar), s mindegyiknél megfigyelhetjük az országspecifikus dolgokat; egyáltalán, mindenhol másképp működik a dolog. S akkor még nem is beszéltünk a szakboltokról, a rengeteg kiskereskedőről, akiknél a kiárusítás pl. nem azt jelenti, mint egy hiperben... De a felvételi is egészen más, sőt a működés is (írtam már a centralizált és a decentralizált modellről). Szóval még most sem tudjuk: létezik-e egyáltalán olyan, hogy kereskedelmi vagy hiperszakma, vagy sem?

A kérdés megfejtéséhez azt a területet kell vizsgálnunk, mely ehhez a témához a legközelebb áll, ez pedig a kereskedelem és a gazdaságtan. Ezeket iskolákban tanítják, évente több ezer diák végez, mint közgazdász (diplomával vagy érettségivel, a téma szempontjából lényegtelen), vagy mint bolti eladó. A legfontosabbat már első órán elmondják: senki ne várja, hogy itt „megmondják a frankót”, s az itt tanultak hasznosításával remekül elvezeti a boltot. Elméleteket, és főleg szemléletet fog kapni, ami segítségével megpróbálhatja, de a bölcsek kövét sajnos nem fogják tálcán átnyújtani neki. Elméletek vannak, hogy minek hogyan kellene működnie, de ezek az elméletek sokszor homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Jó példa erre a mostani válság: egyes közgazdászok szerint az államnak most „szórni kell a pénzt” a gazdaságba, hogy élénkítsék a keresletet, s ezzel ki lehet nőni a válságot (lásd: USA). A közgazdászok másik fele azonban azt mondja, hogy ez hülyeség, az emberek nem hülyék, látják, hogy a pénz mögött semmi nincs, s ezzel a pénzszórással csak inflációt okoz a kormány, gazdasági növekedést nem. S az elméletek képviselői sokszor lelkesen hülyézik és anyázzák egymást, és mindenki meg van győződve a saját igazáról. És ne felejtsük el: ezek az emberek neves egyetemeken végeztek, alighanem mindegyikük mestere a közgazdaságtannak, mégsem értenek egyet. Nesze neked, szakma! :-)

De térjünk vissza a hiperekhez. Tudjuk például, hogyha valaminek az árát csökkentjük, akkor az emberek többet vesznek belőle, s ez a termékek többségére és bizonyos mennyiségig igaz. Igen ám, de ez mit jelent? Meg tudná-e valaki mondani, hogyha a 109 Ft-os tej árát 99-re csökkentem, akkor mennyivel több fogy? S mindezt mondjuk a szegedi Corában, a dunakeszi Auchanban, vagy a budaörsi Tescoban? Kiváló matematikai modellekkel rendelkezünk, erre az egyszerű kérdésre mégsem tudjuk a választ, csak sejtéseink, tippjeink vannak. Vagy például a centralizált beszerzés a jobb, vagy a decentralizált? Mi a jobb, ha a menedzser rendel, vagy a számítógép? Valóban „kinyírja-e” a hiper a kisboltokat? Nincs tökéletes válasz egyik kérdésre sem, legfeljebb elméletek, s vállvonogatás, hogy „hát, az attól függ”... Az iskolában persze az ember megtanulja az alapokat, hogy például mi a jó rendelés képlete, hogyan kell felvételiztetni, vagy hogyan kell a kasszában a pénzt kezelni, hogyan kell visszaadni, de ez önmagában senkit nem tesz jó kereskedővé, árufeltöltővé vagy osztályvezetővé. Ehhez kell valami, amit a franciák úgy mondanának, hogy „je ne sais quoi”, azaz „tudja a franc” :-). Szokták emlegetni a kereskedői vénát, meg a tapasztalatot, ami nagyon fontos, de ezek nem konkrét dolgok.

Szóval a „hiperszakma”, mint olyan, véleményem szerint csak "mérsékelten" létezik. Elméletek vannak, tapasztalati tények, de a frankót senki ne várja, ezen a blogon sem. Akkor mi is a haszna az egésznek? Mert más szemléletmódot is megismerve az ember sokat tanulhat; én is sokszor csak ámulok-bámulok, milyen érdekes dolgokat írnak a kedves kommentelők, amikre nem is gondolnék. S hogy ne csak az én szemléletem legyen jelen ezen a blogon, ezért – mint a jobb felső sarokban olvashatjátok – várom mindenkinek a levelét a már meglévő vagy új témákkal kapcsolatban. Az sem baj, ha pont az ellenkezőjét állítjátok mint én, ki fogom tenni :-) E-mail: ahiperblog@gmail.com Higyjétek el, sokat tanulhatunk egymástól, s ez mindannyiunk hasznára válhat!