A hiper vs kisbolt témában már írtam, hogy ez a „vs” kifejezés nem egészen helyes ide, jobb lenne az „és” kifejezés. Erre szeretnék bemutatni egy konkrét példát: a Koppány bolthálózatot.
Miért van az, hogy egyes boltok kénytelenek bezárni, ha megjelenik egy hiper a közelben, míg más boltokra ez nincs akkora hatással? Azért, mert valami többletet nyújtanak a hiperrel szemben, olyan többletet, amelyért már érdemesebb ide jönni. Ilyen lehet például a szakszerűbb kiszolgálás (például számítástechnikai szakboltok), jobb minőségű élelmiszer (zöldségesek, pék), kedves, személyes bánásmód (régóta ismert és bejáratot boltok, ahol szinte név szerint ismerik és köszöntik a vevőket), vagy akár a nyitvatartás („éjjelnappali”- este tizenegykor nem fog az ember elmenni a város széli hiperbe két sörért). Maga az ár azért nehéz kérdés, mert egy hiperrel versenyezni ebben szinte lehetetlen, de a fentiek kompenzálhatják a rosszabb árat. S ha már itt tartunk, akkor melyik kisbolt fog veszíteni? Az, amelyik a hiperből szerzi be annak legolcsóbb áruját, s azt próbálja meg duplaáron eladni; ha mindez tetézve van egy megfelelően bunkó üzletvezetővel és eladóval, akkor azon nincs mit sajnálni.
A Koppány bolt elég nehéz helyen kezdte el terjeszkedését: a Budaörs-Solymár vonal amúgy is telített hiperrel, akik itt élnek, azok pár km-en belül négy nagy hiper és számtalan kisebb diszkont közül választhatnak. Helyesen mérte fel a tulajdonos, hogy itt nem árral kell vevőt fogni, hanem termékkel: kifejezetten magyar termékeket árusít, s előtérbe helyezi a hungarikumokat, mint például a mangalicakolbász. A hipereknek is megvan a hungarikumkínálata, de ennyire széles választékban azért nem forgalmazzák ezen termékeket. Manapság a válság idején igaz, hogy kevesebb pénze van az embereknek, viszont az is igaz, hogy lassú elmozdulás tapasztalható a „minőséget több pénzért” vonalon – a minőség irányába.
Érdekes megfigyelni a hivatkozott cikkben, hogy mit mond a tulajdonos a hiperbeli tapasztalatairól: magasak a bekerülési költségek, a Corában ott kellett hagynia a saját hűtőjét, hogy aztán más termékét is árulják belőle, s a hiperek mindenfajta jogcímen pénzt akartak szedni tőle, például hozzájárulás új áruház nyitásához... szóval nem olyan egyszerű a hiperbe beszállítók élete. Nekem az egyik szállító panaszkodott még a kezdetekkor, hogy kb. 10 millió forintjába került, hogy belistáztassa a cégét, a termékeket, s kifizesse az összes ilyen jellegű díjat – s akkor még egy fillért nem rendelt tőle a hiper. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy abban az évben 60 milliós nettó árbevételt ért el a hipernél, mert jó termékei voltak, s az kitermelte neki a 10 milliós díjat, szóval azért ő is jól járt, de sok cégnél az első év negatív ebből a szempontból.) Visszatérve a Koppányhoz: minden bizonnyal nehézséget okozott, hogy például mangalicakolbászból nehéz azt a mennyiséget eladni, hogy kitermelje ezt; egyrészt aki ilyet akar venni, az nem hiperbe megy, hanem inkább megbízható henteshez, másrészt aki csak simán „parasztkolbászt” akar venni, az könnyen lehet, hogy az elsőáras parasztkolbászt részesíti előnyben a drágább mangalicával szemben. A Koppány boltba aki betér, viszont tisztában lesz azzal, hogy itt nem az olcsóság az első szempont inkább a minőség. Ettől persze még lehet olcsó.
Szóval érdekes kísérlet lesz ez, kívánom nekik, hogy találják meg a számításukat, s éljenek meg a hiperek mellett.
A Turul hiperláncról majd legközelebb :-)
Utolsó kommentek