hiper

Zöldségesmódszerrel kampányolt a Hervis - írja az Index. A Hervis megtévesztette a fogyasztót azzal, hogy az akciós hirdetéseiben használt eredeti árnak tűnő árat valójában nem is alkalmazták, így a kedvezmény mértékét nem lehetett megállapítani. 26 milliós bírságot kapott.

Nyugaton ez a gyakorlat amúgy teljesen elfogadott: a beszállító ajánl egy eladási árat, ez az ár az RRP (recommended retail price). Ezt sokszor fel is tüntetik a cimkén, ha pl. valahol az van, hogy RRP: 20 euro, ez azt jelenti, hogy a szállító 20 eurót ajánl eladási árként. A kereskedő persze megmutatja, hogy ő jó fej, s 10 euróért adja, s máris kiírja, sale, meg 50% off, azaz ő féláron kínálja a termékét! Ezzel önmagában semmi gond nincs, csak az a baj, hogy a szállító gyakran túlzottan nagy RRP-t állapít meg, hogy aztán a kereskedő tudjon 50-90% kedvezményt adni rá. Így lehet az, hogy egy 10 eurót érő csizmának a szállító ad 50 eurós RRP-t, de a kereskedő 10-ért árulja, közben meg bőszen reklámozza, hogy ő bizony 80%-os kiárusítást tart. A vásárló meg boldogan megveszi, hogy ő milyen nagy üzletet csinált, ő bizony spórolt 40 eurót! Spórolt a fenét. De a módszer működik. (A Hervis különben ezzel is védekezett, azaz hogy a Hervis Ausztria kb. 10 éve használja ezt a módszert, az osztrák versenyhivatal mégsem kezdeményezett emiatt eljárást.)

A magyar gyakorlat (hála istennek) szigorúbb. Az 1996. évi LVII törvény szabályozza ezt a kérdést, s ezen törvény 8.§-ának (2) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy a fogyasztó megtévesztésének minősül, ha különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik. Megvalósult-e ez ebben az esetben? Nyilvánvalóan, hiszen a termék sosem került annyiba, amennyit a Hervis feltüntetett mint eredeti ár, s ezért a kedvezmény sem állapítható meg ez alapján.

Ez az ügy az egyszerűbbek közül való. Jóval nehezebb a helyzet akkor, ha például a kereskedő először 500 Ft-ért árulja a terméket, aztán 400-ért, majd meg akarja hirdetni 300-ért. Vajon hogyan lehetne ezt megoldani, mennyi legyen az áthúzott ár? Erre Írországban láttam egy jó módszert: was 500, was 400, now 300, azaz feltünteti mindkét előző árat! Helytelen lenne az 500-as árat feltüntetni, mint előző árat, hiszen az ütközik a fenti törvénnyel, ha viszont a 400-at adjuk meg előző árként, azzal elveszik az azt megelőző ár "ereje", hogy bizony volt az 500 is (habár ezzel a módszerrel nem sértünk törvényt). Még bonyolultabb a kérdés, ha a termék először 500 volt, aztán 200, majd 300-ért szeretnénk meghirdetni, hiszen a 200-at is fel kell(ene) tüntetni, akkor viszont hol a kedvezmény?

A hiperek ebben a tekintetben elég sokszor sértenek törvényt, hiszen a polcvégeken található áthúzott ár sokszor köszönő viszonyban sincs a valósággal (s ezáltal hamis kedvezményt sugall). Viszont ezt a vásárló nem feltétlenül tudja kiszűrni (hiszen ki emlékszik minden árra?), a GVH meg nem állhat minden polcvég mellett. Mit tehetünk mi, fogyasztók? Kezeljük kritikusan az áthúzott árat, nézzük meg, a termék valóban megér-e annyit, s ne vásároljunk meg valamit csak azért, mert akciós.