hiper

A mai gazdasági helyzetben, amikor a válság hatására sorra szűnnek meg a munkahelyek, felértékelődik a hipermarketekben dolgozók viszonylag stabilnak mondható helye. De mielőtt mi is erre adnánk a fejünket, mit is kell tudni ezekről a pozíciókról?

Aki dolgozott már kereskedelemben, az tudja, mit jelent a "kereskedelmi munkarend": bizony nem a hétfőtől péntekig, nyolctól négyig tartó munkát (mondjuk hol van már ilyen?). A munka általában három műszakos: a reggeles műszak reggel 5-től tart délután 2-ig, a délutános műszak 2-től este 10-ig, az éjszakás műszak pedig este 10-től reggel 6-ig (+- 1 órás eltérések lehetnek). A rossz hír az, hogy mind a három műszakban kell dolgozni, ritkán van olyan, hogy valaki csak délutános (talán csak az éjszakásoknál van ilyen kitétel néha), tehát előfordulhat, hogy valaki egyik héten délelőttös, másik héten délutános, harmadik héten pedig éjszakás. Sőt, rosszabb esetben az is, hogy egyik nap délelőttös, másnap délutános, harmadik nap pedig éjszakás (persze a munkáltató köteles betartani a munka leadása és felvétele közötti minimum 11 órás pihenőidőt). Ebben a munkarendben igen nehéz például megoldani a gyerek hazahozatalát az óvodából fix időpontban, vagy a heti rendszeres délután fél hatos nyelvtanfolyamot. A munkaidő letöltését számítógépen (blokkolással) vagy jelentléti íveken vezetik, s ezt kötelesek bemutatni a munkavédelmi felügyeletnek is, ezért az ezzel való visszaélés (pl. munkaidőn kívüli munka) nehéz (de sajnos előfordul).

A kereskedelmi munkarend másik sajátossága a szabadnapok nem szokványos elosztása. "Normális munkahelyeken" a szabadnap szombat-vasárnap, a kereskedelemben azonban ez elég ritka. A héten persze jár a két szabadnap, de erre csak olyan megkötés van, hogy a két szabadnapnak egymást követő napra kell esnie (pl. kedd-szerda) vagy az egyiknek vasárnapra kell esnie (pl. csütörtök-vasárnap). Mivel a szombat kereskedelmileg fontos nap, ezért ritka, hogy valaki épp szombaton szabadnapos; az engedékenyebb hiperek havonta egy szombat-vasárnapot engednek, a kevésbé engedékenyek még ennyit sem. Persze be kell tartani azt a szabályt is, hogy a dolgozó maximum hat napot dolgozhat egyhuzamban, tehát ha valaki kedd-szerdán szabadnapos, akkor a következő héten az egyik szabadnapját meg kell kapnia hétfőn vagy kedden. S ha valaki kegyetlennek tartja ezt a munkabeosztást: a "nagy fejlett nyugati" Írországban például hetente egy szabadnap a kötelező, s az égvilágon semmi megkötés sincs, hogy annak mikorra kell esnie.

A szabadságolás nagyjából ugyanúgy zajlik, mint a többi munkahelyen, annyi megkötéssel, hogy decemberben már ritkán adnak ki szab$adságokat az erős karácsonyi szezon miatt, s a két ünnep (karácsony-szilveszter) közötti szabadság is igen ritka. Viszont gyakoriak a január-februári szabadságok, mivel ebben a két hónapban a forgalom kisebb, mint az év többi részében.

A kereskedelmi munkarend sajátossága a "moduláció", azaz korántsem mindig fix a heti negyven óra, lehet ez az egyik héten 38, a másikon 42, a lényeg, hogy meghatározott időszakon belül ki kell jönnie a 40-es átlagnak. Ennek a kereskedelmi szezonok miatt van jelentősége: a húsvét előtti hetek forgalmilag erősek, s itt a munkáltató alighanem heti 42-44 órát fog kérni, utána viszont elég a heti 38-36 óra is. A részmunkaidősöket viszont ez ritkán érinti.

Vezetői szempontból a helyzet sokkal rosszabb, mint alkalmazottiból. A nyolcórás munka felejtős: az elvárás napi 10-12 óra, s a túlórát nem kötelesek fizetni (a vezetői tisztségviselőkről szóló törvény alapján). A műszakolás itt nincs olyan élesen jelen, mint az alkalmazotti pozícióban, de ügyelet alkalmával ugyanúgy korán-későn kezd a vezető, mint az alkalmazott. Szabadnapok szempontjából is rosszabb a helyzet: könnyen előfordulhat, hogy a vezetőnek csak heti egy szabadnapja van, vagy még annyi sem. Mivel a vezetőknek nem kell blokkolni, gyakorlatilag semmilyen nyilvántartás sincs a bentlétükről, ezért olyan könnyű ezzel a helyzettel visszaélni. Remélhetőleg ezt a problémát előbb-utóbb megoldják a törvényhozók.  

A következő posztban azzal fogunk foglalkozni, mit kell csinálni egy hiperben az alkalmazottnak.