Van pár tévhit arról, hogyan próbálják a hiperek a vásárlókat arra kényszeríteni, hogy minél többet vásároljanak (lásd ez az Origo cikk). A feltételezések többsége elméleti síkon valóban működik, a gyakorlatban azonban nem használják. Lássunk pár ilyet!
1. Az alapvető és fontos élelmiszereket, árucikkeket, mint a kenyér, tej, vécépapír, sosem a bolt elején találjuk, hanem hátul, hogy át kelljen érte caplatni az egész üzleten, és közben még sok egyebet is bepakoljunk a hatalmas kocsinkba.: részben igaz. Egy hipernek nem egy bejárata van, hanem kettő-három, tehát a vásárló el tudja kerülni, hogy végigmenjen a teljes hiperen. Másrészt ezt azért sem érdemes alkalmazni, mert a sok nyugdíjasnak akkor igen sokat kellene gyalogolnia a friss áruig (komoly vásárlóerő!). Az Auchanokban és a Cora-kban amúgy pont ellenkezőleg, legelöl van az élelmiszer.
2. Bizony, a nagy szupermarketekben vezetnek minket, - néha a padló enyhe lejtése mutatja nekünk a kötelező haladási irányt, - azt mi csak hisszük, hogy magunk döntjük el az utat.: nem igaz. Egyrészt ilyenre aligha adnának engedélyt az építészek, másrészt meg aki ellenkező irányba halad, annak meg nehezebb lenne haladnia?
3. Szemmagasságban (80-140 cm) a kevésbé fontos, ám nagy hasznot hozó áruk és a nagyobb márkák sorakoznak, ezekért a helyekért nem ritkán fizetni is kell a gyártónak, hiszen innen jobban fogy az áru: részben igaz. Minden áruháznak van ún. implantációs terve, ami azt mutatja, hogyan kell egy polcnak kinéznie (polckép), a gyakorlatban azonban ezt nem lehet tartani (gondoljunk csak a rengeteg máshová betöltött árura, amivel mi is találkozhatunk vásárlásaink során). Ha a fenti implantációs szabályt tartanák, akkor minden árváltozásnál át kellene pakolni a polcokat. Általános implantációs szabály az ár szerinti: balra rakják az olcsóbb termékeket, s ez jobbra haladva drágul; másik szabály a vertikalitás, azaz hogy szemmagasságban lehetőleg minél több áru megjelenjen, mivel a polc legalját kevesen nézik.
4. Aztán mire otthonosan mozognánk a boltban, és azt gondolnánk, hogy csak gyorsan berohanok kenyérét, vagy éppen csak befutok a drogériába egy fogkeféért, addigra átrendezik az egész üzletet, mindent átpakolnak valahová máshova, hogy még véleltlenül se találjuk meg, amit keresünk, viszont ráleljünk valami új dologra, amit nem is akartunk megvenni.: ezt csak "erős indokkal" szokták megtenni, mivel igen munkaigényes, s a hiperek nem arról híresek, hogy túl nagy létszámot alkalmaznak feleslegesen. Viszont minden hipernek van egy "játszótere" (bejáratok), ahol a szezonalitásnak megfelelően lehet variálni a kínálatot.
5. Nem egy helyen például illatpatronokkal szagosítják a levegőt, a gondos technikai körülmények között kikevert illat természtesen nyugalmat áraszt, beivódik az áruba, és így a vevő emlékezetébe is.: Költségnövelő, nem alkalmazzák. Képzeljük el, hogy mondjuk egy 50000 köbméteres hiperbe mennyi ilyen illatpatron kellene?
6. Szintén nyugtatásra szolgál a halk zene, ami azt közvetíti a vásárló felé, hogy nem kell rohanni, ráér nyugodtan vásárolni a kellemes hőmérsékletűre fűtött, vagy nyáron éppen hűtött boltban.: Ezzel sem sokat vesződnek, ha megfigyelitek, a legtöbb hiperben valamelyik kereskedelmi rádió szól, vagy valami válogatászene. Az állítás amúgy tudományos tény, pl. a Beatles Yesterday című számára remekül lehet vásárolni :-)
7. Van, hogy a polcokra mozgásérzékelőt szerelnek, és mikor elhaladunk előtte, az áru, amit a forgalmazó nagyon szeretne, hogy megvegyünk, megszólít minket.: Aki látott már ilyet, jellezze :-) Egyelőre az is nagy szó lenne, ha bevezetnék az intelligens cimkét, azaz, hogy a polccimke egy kijelző legyen, s a mindig aktuális árat mutassa (az árváltozásokat pedig számítógép vezérelje).
Mi a tanulság? A hiperek szeretnek "fapadosan" működni, azaz az extra költségeket lefaragni, annak árán is, hogy nem "kábítanak" minket annyira.
Utolsó kommentek