HTML

hiper

A hipermarketek és a kereskedelem csodálatos világa. Nézzünk a dolgok mélyére! Hogyan működik a hiper? Ha van ötleted, témád, vagy posztot szeretnél írni a témával kapcsolatban, akkor küldj e-mailt a következő címre: droli99@gmail.com

Utolsó kommentek

  • Szabina Petroczki: Üdvözlöm! Azt szeretném kérdezni hogy mit tegyek a következő dologban?Ma vásároltam egy játékautót... (2018.05.10. 15:34) Ha nem jó az ajándék...
  • bogarász: Kedves Droli! Kicsit kései a hozzászólásom, de ma pont így jártam. csak más termékkel. Már a tábl... (2012.02.11. 15:36) Sajt, Penny Market, botrány
  • Attila__: A www.gyerunkvasarolni.hu weboldalon gyerekjáték végiglapozni a legfrissebb akciós újságokat és ka... (2011.12.15. 21:03) Akciós újságban csak magyarul!
  • flippant: Árufeltöltőnek hol lehet jelentkezni? Milyen végzettség kell hozzá? Könnyű árufeltöltőként elhelye... (2011.12.12. 17:50) Dolgozzunk hiperben! Az árufeltöltő feladatai
  • Rézszakáll: És a karalábéra tesznek érzékelőt?? Mert, hát a karalábé, és a zsömle, stb. könnyen pakolható csip... (2011.06.26. 13:06) Önkiszolgáló pénztár
  • Utolsó 20

Akciós prospektus

2010.02.10. 08:39 Droli

Bedobják a postaládába, pedig nem kéred, te meg mérgelődve kidobod a kukába, mi az? Nem, most nem a választási propagandaanyagra gondolok, hanem a hiperek akciós újságjaira :-). Pedig ha tudnád, mi munka van mögötte, nem dobnád ki! Ja, hogy nem tudod? Most akkor ebből a posztból megtudod! :-) Hogyan áll össze egy ilyen akciós újság?

 

A hiper kétfajta újságot ad ki: „normál” akciós újságot, illetve időszakos vagy „szezonális” újságot. A normál újság általában heti-kétheti rendszerességgel jelenik, és általános jellege van, azaz van benne zsömlétől a bugyin át a plazmatévéig minden, míg a szezonális újság egy szezonális időszakot ölel fel, és az arra a szezonra jellemző termékeket tartalmazza. Utóbbira jó példa lehet az iskolakezdéses újság, vagy a karácsony előtti ajándékújságok. A kettő készítése között nincs olyan túl nagy különbség. Ezeken kívül is lehet csoportosítani az újságokat, például helyi újság, vagy országosan megjelenő (értsd: pl. csak a debreceni Corára érvényes, vagy az összes Corára), de a csoportosítgatásnál vannak izgalmasabb dolgok is. :-)

 

Szóval csináljuk meg az akciós prospektusunkat! Az egész azzal kezdődik, hogy a központi felsővezetés megadja az akciós időszakot (például március 19-25), és mellé megadja a témát. Mi lesz idén a március végi téma? Naná hogy a húsvét és a tavasz! Ennek megfelelően megadják a főbb paramétereket: legyen benne kölni, sonka, nyúl tojásaival, sok-sok csoki, tehát a friss élelmiszer kapja mondjuk az újság 35%-át, a tartós élelmiszer a 25%-át, az aprócikkek a 20%-át, a textil és a lakásfelszerelés most csak szerény helyet kap, mondjuk 10-10%. Plusz címlap, hátlap. A címlapra kérnek valami bombaáras húsvéti élelmiszert, a hátlapra még egyet, valamint valami nem meghatározott terméket, amiből lehet forgalom. A szektorok vezető beszerzői aztán továbbosztják a helyet: a tartós élelmiszeres azt mondja, hogy a rá eső 25% (mondjuk 8 oldal) legyen a következőképpen felosztva: 4 oldal húsvéti édesség, húsvéti pia meg sós dolgok, 1 oldal normál ital, 1 oldal normál édesség, 1 oldal normál sós fűszer, 1 oldal vegyi dolog a tavaszi nagytakarításra gondolva. (Ezt most jól idehánytam, ennél azért megalapozottabban fogják felosztani a helyet, az előző évi tapasztalatokra és a várható trendre alapozva, de az elvet jól szemlélteti.) És akkor mondjuk az édes beszerző előtt ott a feladat: kell tárgyalnia 1 oldal normál édességet meg kb. 2 oldal húsvétit, és a főnöke oda fog szólni neki, hogy „te, Béla, szerezzél már valami bombaárú cuccot a címlapra, ne csak mindig az a rohadék tej legyen kint! Ez azt jelenti, hogy a beszerző tárgyalhat kb. 100 terméket, amiből úgy 30 megy az újságba, a maradék meg adja az akciós választékot. Combos feladat, de hát ezért tartják. A többi részlegen is leosztják a helyeket, és sokszor azt is megmondják, milyen termékeket várnak oda.

 

Beszerzőnk pedig elkezdi összerakni az újságot. Három forrása van: egyrészt a szállítók is küldik neki folyamatosan az ajánlatokat, másrészt ő is kiválaszt pár terméket, és arra célirányosan kér akciós árat, valamint használhatja az áruház saját importját-termékeit is. Ha a termékek köre és az ár már kialakult, akkor jön a mennyiség kérdése: vajh' mennyit fog az akciós periódusban az áruházlánc eladni? Kétféleképpen szokták meghatározni: vagy a beszerző számolja ki és adja meg ezt a mennyiséget (szaknyelven: foglalás), és ezt ő osztja szét az áruházak között (ez a centralizált módszer), vagy pedig ezen feladatokat ledelegálja az osztályvezetőknek, akiknek aztán könyöröghet egyenként, hogy „mikor küldöd már vissza a foglalásodat, vazze?”. (Van mondjuk egy harmadik út is: nincs semmi előre lekötött mennyiség, mindenki berendeli, amennyit akar, aztán ennyi.) Szóval megvan a termék, megvan az ára, megvan, hogy mekkora mennyiség kell belőle, új termék esetében nyilvántartásba kell venni a terméket (kodifikáció), és akkor már lehet szerkeszteni a gyönyörű szép Excel táblázatunkat, ami valahogy így néz ki: termék fotója, termék neve, termék beszállítója, termék áruházi kódja, termék vonalkódja(i), termék besorolása, termék normál beszerzési ára, termék akciós beszerzési ára, termék normál eladási ára, termék akciós eladási ára, árrés, foglalt (tervezett) mennyiség, tervezett forgalom, tervezett árréstömeg, szállítói marketinghozzájárulás, akciós elhelyezés, konkurencia árai (most jól összehánytam, a sorrend más is lehet, de kb. ezek vannak benne). Ezt ki kell tölteni minden egyes termék esetén, és ebből csinálnak egy nagy összesített táblázatot, melyet prezentálni kell a beszerzési igazgató, a felsővezetés, a marketing, az újság szerkesztője, Szent Péter, az atyaúristen és a magyar miniszterelnök felé. Jó, ez a felsorolás kicsit bő lett, mert az újság szerkesztőjének a kutya nem mutatja meg az anyagot :-). Szóval megnézi a felsővezetés, és elkezdi „húzgálni”: ez a termék nem jó, ez a termék drága, új árat kérnek rá, ez a termék meg nem hoz elég forgalmat, tehát szintén lehet keresni másikat. Ez utóbbi különösen fontos, elvárás, hogy egy újságba kerülő termék minimálisan egymillió forint forgalmat csináljon, de inkább minél többet (az élelmiszernél jóval nagyobb a forgalmi elvárás, ott egymillió forint nem tétel). Ez alól egy kivétel van: ha a termék darabszámban hoz nagyon sok eladást; például egy 9 Ft-os valamitől ne várjon senki egymilliós forgalmat, mert ahhoz százezer feletti darabszámot kellene eladni; de ha a beszerző meggyőzi a főnökét, hogy kb. 40-50,000 darabot eladnak majd belőle (azaz a termék impulzív), akkor simán bekerülhet. Utána jönnek a szokásos javítások, és mikor a felsővezetés szentesíti az anyagot, akkor hurrá, vége - gondolhatnánk, de nem. A felsővezetés ugyanis elkezd sakkozni a helyekkel. Az újság címlapjára és hátlapjára kiválasztják a legnagyobb akciókat, melyek várhatóan kiemelkedő forgalmat hoznak. Összehasonlításul: egy átlagos helyen lévő termék hoz mondjuk 3 millió Ft forgalmat, addig egy főcímlapos termék hozhat akár 30-40 milliót is! Ez nem mindegy az adott osztály forgalma szempontjából, ezért az ilyen helyekért mindig nagy harc van, és mindenki megpróbálja meggyőzni a felsővezetést, hogy az ő terméke bizony annyira oda való, hogy csak na. Az oldalakon belül is vannak kiemelt helyek, ide is a kiemelkedő forgalmú termékeket rakják, és elhelyezik a többi terméket is. Ha ez megvan, jön a képanyag gyűjtése: ha egy termék volt már újságban, vagy a szállítónak van róla fotója, akkor onnan bekérik, ha meg nem, jön a fotózás. Mielőtt valaki azt hinné, hogy mindenhol profi fotóművészek fotóznak (miután végeztek a szépségkirálynővel persze :-), ki kell hogy ábrándítsam: sokszor maga a beszerző fogja az áruházi fényképezőgépet, beállítja a terméket, és igyekszik olyan fényképet készíteni, ami láttán a nyomda szakemberei még nem röhögik halálra magukat. Tessék egyszer alaposabban szemügyre venni egy ilyen újságban a képeket! De hát tudomásul kell venni, hogy a hiper ott spórol, ahol tud, a beszerző meg nem fotóművész.

 

Az újság összevágása és az utolsó tisztázata után küldik is a nyomdába, ahol legyártják a megrendelt mennyiséget, majd a terjesztőcég szétszórja, te meg megtalálod a postaládában, és... ki ne merd dobni ezek után! :-) (És még hol van az áruházak munkája ezek mögött!)

 

Jövő héten, ha van kedvetek, kielemzünk egy ilyen újságot konkrétan, hogy vajon milyen szempontok vezérelhették az áruházat abban, hogy pont ilyet csináljon.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hiper.blog.hu/api/trackback/id/tr511737709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.