A szituáció a következő: bemész a hiperbe, s keresel valami terméket, amit nem találsz. Körbenézel, sehol egy eladó, így átmész a következő sorba, majd a következőbe, s így tovább, míg meg nem látsz egy emberkét, aki lelkesen pakolja az árut a polcra. Megörülsz, odamész hozzá, megkérdezed, hogy merre van az az izé, az emberke vállat von, s azt mondja, hogy nem tudja. Te megkérdezed: miért, maga nem itt dolgozik? Mire az emberke: hááát... igen is, meg nem is. Ilyenkor felmerül az emberben a kérdés: ki vagy te, cucus?
Alighanem ő a polcszervizes. Nem, neki nem az a dolga, hogy a polcokat szerelje és törölgesse, ennél egy cseppet összetettebb. De ehhez először meg kell értenünk, hogyan is alakult ki ez az egész.
Anno a beszállítók rájöttek, hogy nem elég az, ha a termékük bekerül a hiperbe; el kell érni, hogy az a termék kikerüljön a polcra, mindig rendesen fel legyen töltve, meg legyen rendezve, s vásárlásra csábítóan nézzen ki. Mindezt persze dőreség lenne a hiper árufeltöltőjétől elvárni, mert egyrészt neki az összes termékre és polcra koncentrálnia kell, s nincs mindenre ideje, másrészt meg cseszegetik eleget a főnökei mindenfajta munkával... szóval biztosra kellett menni. Ezért a cégek (különösen a nagyobbak) elkezdtek embereket fizetni azért, hogy járjanak ki a hiperekbe, töltsék ki az adott cég beérkező termékekeit, s rendezzék is le - ő a polcszervizes. Persze egy ilyen polcszervizes naponta több áruházba is ellátogatott, hiszen a fenti feladatokat több helyen is el lehet látni (papíron) 8 óra alatt. Ezt azonban csak a nagyobb cégek engedhették meg maguknak az elején.
Később kialakultak a polcszervizes cégek is: ezeknek a lényege az volt, hogy ugyanazt az emberkét ugyanabban a hiperben több cégnek is kiközvetítették, tehát például a polcszervizes foglalkozott 2 órát X cég termékeivel, 2 órát Y cégével, 2 órát Z cégével, s 2 órát ZS cégével, úgy, hogy közben ki sem kellett mozdulnia az adott áruházból! Így már a kisebb cégeknek is megérte a polcszervíz, hiszen nem kellett egy teljes embert foglalkoztatni erre a célra, hanem elég volt egyet megfizetni heti mondjuk 8 órára. (Aztán vannak cégek, akiknek erre sem futja, ott gyakran a területi képviselő töltöget, ha van olyanja. Vagy még ő sem, s akkor várhatják, hogy a hiper árufeltöltője végezze el a munkát, ha arra jár.)
Ez a rendszer ma is így működik - vannak cégek, melyek saját teljes munkaidejű polcszervizeseket fizetnek, de azok több áruházban is ellátják annak a cégnek az igényeit, illetve vannak, amelyek polcszervizes cégen keresztül "bérelnek" valakit, hogy napi X órában az adott áruházban töltse ki a termékeit. Illetve ma már a feladatkörök annyival bővültek, hogy gyakran rendelési javaslatokat is adnak az osztályvezetőnek.
Azonban a törpök élete nemcsak játék és mese, s habár a fenti rendszer nagyon logikusnak és emberinek tűnik, de a helyzet nem ilyen egyszerű. A hiperek, akik mindenért pénzt szednek (pl. polcpénz, másodlagos kihelyezések, stb.) miért pont ezért ne szednének? Van olyan hiper, aki kitalálta, hogy csak azt a polcszervizes céget engedi be, aki fizet neki ezért. Aztán ott van a polcszervizesek helyzete is, ami nem egyszerű: az hagyján, hogy be vannak-e jelentve, vagy sem, de van olyan cég, ami a forgalom után fizet a polcszervizesnek. Így a polcszervizes hiába látja el kiválóan a feladatát, ha közben a cég termékeit nem lehet eladni, olyan rosszak. Aztán felmerül a kérdés: ki a főnöke a polcszervizesnek? A polcszervizes cég áruházban lévő vezetője? Igen, ő is. Az áruházigazgató, vagy akármelyik áruházi vezető? Jogilag nem, hiszen nem onnan kapja a pénzét, de próbáljon meg ellenkezni akármelyikkel is, ha az egyszerűen kitiltatja az áruház területéről (s ezzel nem tud ott dolgozni). A területi képviselő? Mert ha az jön, vagy pláne, ha valamelyik nagyfőnököt hozzák le látogatásra, akkor annak a cégnek a termékeinek katonás rendben kell állnia, teletöltve, mert ha nem, megint a polcszervizest veszik elő! S mi a helyzet, ha mondjuk két órában foglalkoztatják, de ez nem elég megcsinálni a melót? Akkor bizony maradhat bent tovább... s el is jutottunk a 10-12 órás munkaidőhöz, meg ahhoz, hogy nincs szabadság, meg hogy az áruházi vezető teljesen más feladatokkal szívatja a polcszervizest, meg hogy bizony nem minden raklap olyan, melyen csak egy cég termékei találhatók, ezért a legtöbbet szét kell bontani előtte, valamint meg kell keresni a raktárban a hiányzó termékeket, s az lehet, hogy a harmadikon van...
Mindenesetre a polcszervíz hasznos dolog: jó a hipernek, mert a polcszervizes termékekkel nem neki kell foglalkoznia, jó a cégnek, mert kikerül a terméke a polcra, ezáltal akár 10%-kal is nőhet a forgalma, jó a vásárlónak, mert teli, rendezett polcokat lát, s jó a polcszervizesnek, mert van munkája. Szóval ez egy jó rendszer. Egyszer-egyszer megfordul már „okos vezetők” fejében, hogy mi lenne, ha lecsökkentenék az áruház árufeltöltői létszámát, s a töltést a polcszervizesek végeznék. Persze itt azok a cégek járnának rosszul, akiknek nincsenek polcszervizeseik. Nem csodálkoznék, ha egyszer eljönne a nap, amikor a hiperek ezeknek a cégeknek „árufeltöltési díjat” számláznának ki...
Utolsó kommentek