Rengeteget hallhattunk már arról, hogy az ember viselkedjen “tudatos vásárlóként”, de hát ilyenkor mindig felmerül a kérdés - mi is az a tudatos vásárló? És személy szerint én hogyan lehetek tudatos vásárló?

Mikor egy hiperben vásárolsz, tulajdonképpen egy “háborúban” veszel részt: te azt szeretnéd, hogy minél kevesebb pénzért minél többet, minél nagyobb értéket kapj; a hiper érdeke pont ellentétes: neki az a célja, hogy a kedves vevő, ha már bejött, minél több pénzt hagyjon ott, és lehetőség szerint minél több felesleges, magas árrésű terméket megvegyen. Kinek nagyobb az eszköztára? Természetesen a hipernek, hiszen sokszor évtizedek tapasztalatára, kutatására építve kialakít egy olyan termék-, ár-, és kihelyezési struktúrát, hogy mikor te bemész, minél több dolgot vegyél észre - és vásárolj meg! A harc egyenlőtlennek tűnik - hacsak nem építed fel a “védelmet” a hiper egész pályás letámadása ellen. És akkor itt visszatérek a tudatos vásárló fogalmához: azokat az embereket tekinthetjük tudatos vásárlónak, akik tudatosan építenek fel egy olyan vásárlási módszert, ami segítségével ki tudják védeni a hiperek ilyen irányú támadásait. Ebben szeretnék egy kis segítséget nyújtani néhány apró trükk felsorolásával; legyél te is tudatos vásárló!

1. Nem mindig a legolcsóbb a legolcsóbb. Ha azt kérdezem, hogy melyik az olcsóbb termék: a 150 Ft-os vagy a 250 Ft-os, akkor evidens a válasz: a 150 Ft-os. Viszont ha a kérdést  úgy teszem fel, hogy olcsóbb-e a 150 Ft-os egyliteres üdítő a 250 Ft-os kétliteres üdítőnél, akkor már nem ilyen egyszerű a válasz; ha ugyanis a literre vetített egységárat nézzük, akkor a kétliteres üdítő 125 Ft-os literenkénti ára “veri” a literes üdítő 150-es literenkénti árát! Szerencsére az átlag vásárlónak sem kell matekzseninek lenni, mivel a polccímkén ma már kötelező feltüntetni a kiszerelésenkénti egységárat, így számológép nélkül is meg tudjuk állapítani, hogy valójában melyik termék kerül kevesebbe. És itt el szeretnék oszlatni egy tévhitet: nem feltétlenül igaz, hogy a nagyobb kiszerelésű termék kiszerelésenkénti egységára kevesebb! Az esetek döntő többségében persze így van, de előfordulhat, hogy a kisebb kiszerelésű termék éppen akcióban van, vagy hogy az árat állító személy nem figyelt oda. (A közhiedelemmel ellentétben ő is ember: ő is aludhat rosszul, ő is összeveszhet párjával vagy őt is cseszegetheti a főnöke hülyeségekkel, és ezáltal képtelen 100%-ot nyújtani a nap minden percében.)

2. Az akciókra oda kell figyelni! Sokszor előfordul, hogy egy magasabb minőségű terméket akcióba tesz a hiper, és ezáltal az ára egy minőségileg alatta lévő termék ára alá esik. Különösen érdemes figyelni az akciós újságot, mert ott nagy valószínűséggel valódi akciók szerepelnek, mivel ellenkező esetben a Gazdasági Versenyhivatal jól megbünteti az áruházat. Azonban az akciók kihasználása nem azt jelenti, hogy mindent megveszünk, ami akciós, hanem azt, hogy amire szükségünk van, és a termék minősége is megüti ingerküszöbünket, ott azt választjuk a megszokott termék helyett. Azonban fontos ellenőrizni, hogy valódi akcióról van-e szó, és nem-e arról, hogy az osztályvezető kirakta a 19 Ft-os terméket “29 helyett 24 Ft”-os táblával!

3. Két stratégiát szeretnék bemutatni, mely egymással ellentétes: a “bevásárlólistás” és a “megfigyelő” stratégiát. A bevásárlólistás pozíciót akkor vegyük fel, ha amúgy időszűkében vagyunk: írjunk egy bevásárlólistát, majd szigorúan törekedjünk arra, hogy csak a listán szereplő termékeket vegyük meg, nem figyelve a többire! Így el lehet kerülni a csábító, de amúgy felesleges termékeket, meg különben is: valóban szükségünk van arra a jó árú csavarhúzókészletre, ha már otthon is van belőle vagy öt? A megfigyelő stratégiát akkor érdemes alkalmazni, ha van időnk nézelődni; de ilyenkor is kövessük a múzeumok alapszabályát, azaz mindent a szemnek, semmit a kéznek! Viszont érdemes alaposan körülnézni, megjegyezni az árakat, mert a későbbiekben jól jöhet, ha tudjuk, hogy az az akció valódi-e vagy sem - lásd 2-es pont. (Ez utóbbi típusra amúgy tökéletes példa pár öreg nénike, akik bejárják az összes környező hipert, és jobban tisztában vannak az árakkal, mint pár szakértő :-)

4. A szezonban az árak idővel csökkennek, nem nőnek! De sokszor hallottam már azt a tévhitet, hogy “vegyük meg most ezt a medencét, mert később drágább lesz” - NEM! A legtöbb esetben pont fordítva működik: a szezon elején jó nagy árral indít a kereskedő, még az akciós áron is van bőven árrés, majd a szezon végén olcsón, veszteséggel kiárulja. Aki például ügyes lesz, és elkapja a megfelelő pillanatot, augusztusban marha olcsón meg tudja majd venni a jövő évi medencét, fabútorokat, kerti székeket. A karácsonyi szezon ugyanígy néz ki. Egy kivétel mégis akad: a kurrens, tévéreklámos termékek, mert azok sokszor idő előtt elfogynak, ezáltal nem lesznek kiárulva sem. A fapados légitársaságoknál ismert taktikát érdemes alkalmazni: ha konkrétan kell valami, azt érdemes azonnal megvenni, ha viszont nincs pontos elképzelésünk, mit akarunk, várjuk meg a szezon végét, és akkor választhatunk a nagyon olcsó, “beragadt” termékekből.
 
5. A friss termék hátul van: mármint a polc belsejében. A rotálás ismert fogalom a hiperesek körében; ez azt jelenti, hogy a friss terméket töltöm be a polc mélyébe, a régebbit meg előre húzom, hogy a vásárló azt vegye le először (és később ne kelljen lejárat miatt kidobni a selejtbe). Ezzel semmi baj nincs, ha aznap akarjuk elfogyasztani a terméket, de pl. egy nagyobb multipacknál (pl. kefírnél), melyet több napra akarunk beosztani, érdemesebb benyúlni a polc mélyére - nehogy otthon ránk romoljon két nap múlva.

6. Információkereséshez használjuk az internetet is! Különösen a műszaki termékek esetén érdemes használni az internetes keresőket, fórumokat, mert egyrészt korántsem biztos, hogy találunk bent osztályos eladót, másrészt meg az sem biztos, hogy ő ért hozzá, és mindenben kielégítő választ tud adni. A hiperekben nem fizetik túl az embereket, ezáltal nehezen tudnak jó szakembert kifogni, és a sokszor újonc eladó még nem ismeri a szakma csínját-bínját (vannak persze kiváló hozzáértésű eladók is, de nem biztos, hogy elérhetők). Jobbik esetben bevallja, hogy ő ehhez nem ért, rosszabbik esetben hülyeségeket beszél, és akkor nagyon rosszul járhatunk. Az interneten is sok hülyeség van, de egyúttal sokkal pontosabb képet kap a termékről az ember. Ma a Google korában ez már nem olyan nagy ördöngösség.

7. A pénztár mellől soha semmit, csak ha máshol nem található! A pénztár mellé általában a nagy árréssel forgalmazott “csalogató” termékeket helyezik ki, mely könnyen “bepottyan” a kosárba. Lehet, hogy az az 50 Ft-os csoki szeretne a miénk lenni, de könnyen lehet, hogy az édességosztályon 5 db-ot is megvehetünk ugyanabból 100 Ft-ért! (Lásd 1-es pont) Persze itt is van kivétel, mivel a pénztár mellé sokszor olyan termékeket is kihelyeznek, melyek “érzékeny”, drága, könnyen lopható termékek, mint például a cigaretta, óvszer, elem; ilyenkor a hiper azt várja, hogy a pénztáros orra előtt csak nem meri zsebrevágni a vásárló a terméket...

8. Mindig nézzük meg a blokkot a vásárlás után! Minél hamarabb vesszük észre a hibát, pl. magasabb áron lett elszkennelve a termék, vagy véletlenül nagyobb darabszám lett beütve - annál nagyobb az esélyünk arra, hogy a vevőszolgálat nekünk ad igazat. Másnap már hiába megyünk vissza, hogy “itt hat darab lett beütve, de csak ötöt vettem”, a vevőszolgálat a válogatott anyázás ellenére sem fog nekünk igazat adni - jogosan -, azonban ha közvetlenül a fizetés után vesszük észre a hibát, és meg is tudjuk mutatni a vásárolt termékeket bizonyítékként, szinte biztos, hogy nekünk adnak igazat.

Tehát összefoglalva: figyeljünk az egységárra is, használjuk ki az akciókat, ne engedjünk a kísértésnek, használjuk ki a szezonális kiárusításokat, figyeljünk a lejáratra, használjuk az internetet az információkereséshez, a pénztár mellől semmit, és nézzük át a blokkot a vásárlás után - ha betartjuk ezeket, nagy lépést tettünk azért, hogy tudatos vásárlók legyünk. És ez meg fog látszani a pénztárcánkon és a vásárolt termékek minőségén is! Nem olyan nagy dolgok ezek, az emberek mégsem tartják be...