Gyengénlátók
Ebbe a kategóriába sajnos a legtöbb ember beletartozik. Tolják a kocsit, nézik a polcot, közben meg símán haladnak előre. Egy szétdarabolt hullát is letehetek az útjukba, csak akkor vennék észre ha már ráléptek, vagy még tán utána se. A rekordot eddig egy hölgy tartja, aki nagyon érdeklődött az élő halak iránt. Történt ugyanis hogy nagyon lefogyott az akciós tartós tejünk, ennek okán pedig kihúztam belőle egy raklapnyit. Mivel nagyon sok dolgom volt (ilyenkor 6-7 melót csinálok szimultán), ezért nem tettem be egyből a helyére, hanem csak otthagytam polcvégen egy olyan helyen ahol a legkevesebb vásárlót zavarja. Pár perc elteltével visszatértem, hogy no most aztán uccu neki. Ekkor láttam meg Őkelmét, aki a telipakolt bevásárlókocsijával célbavett, közben pedig az akváriumban nyomorgó szerencsétlen pontyokat stírölte. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az asszonyka 15 métert tett meg úgy, hogy közben nem nézett előre. Az útja végét a komplett raklapnyi (700 liter) tej jelentette. Szó nélkül nekiment ennek a statikus elemnek, minekután zavarodott nevetgélésbe kezdett és továbbment.
Egy másik hölgynek is tejjel gyűlt meg a gondja, amikor is éppen üres kartonokat meg sérült termékeket halásztam össze az osztályról. Annyi szemét összegyűlt a raklapomon, hogy azok egybentartásához egy csapat profi jenga játékos is kevés lett volna. Ezen a bizonyos raklapon volt még egy doboz olyan tej is, ami az alján eresztett, tehát gondosan elhelyeztem a lap sarkában fejjel lefelé. Valamit piszmogtam még az egyik polcon, de már hallom hogy valaki "jajveszékel". Egy kedves vásárló volt szíves nem észrevenni a majd 2 méter magas szardombot (ami már percek óta ott állt mellettem) és sikeresen nekiment, hogy elrontsa a játékomat. Természetesen a sérült tej is leborult, annak tartalma pedig szivárgott a szélrózsa minden irányába. A hölgyemény természetesen szóvá tette, hogy mit keresett ez a tej itten, és most nézzem meg mán folyik mindenfele! Megkérdeztem tőle, hogy jobb lett volna a polcon hagyni esetleg, de választ sajnos nem kaptam. A hülye persze én vagyok, meg az egész áruház.
A kartonokról jut eszembe egy másik tényleg kedves vásárlónk. Volt a földön egy félbeszakított kartondarab (keletkezésének oka mind a mai napig rejtély), amit a drágám sikeresen elütött a kocsijával és tolt maga elött. Gondoltam 1-2 méter után észreveszi, de legalábbis meghallja hogy porszem került a gépezetbe. Nem így történt, tehát elkezdtem követni és hívtam egy-két közeli kollegát kollektív együttröhögésre. Úgy 50 méterrel és pár sorral késöbb már vásárlók is kezdtek gyűlni mögöttünk széles mosollyal az arcukon. Aztán sajnos észre lett véve a dolog, de az addig összegyült seregletnek ez volt a csúcspont. Csak úgy kíváncsiságból megkérdeztem a hölgyet hogy tényleg nem látta a kartont és az sem tűnt fel neki, hogy a fél áruház ott kuncog mögötte? Állítása szerint tényleg nem.

Finnyások
Róluk már volt szó, de külön kategóriát érdemelnek az "okosan" válogatók is. Ők a szavidő (szavatossági idő) vadászok, akik csak az esetek kb 20%-ban járnak jól, és ettől persze kurva okosnak hiszik magukat. 2 nap plusz szavatosságért ölni tudnának, attól függetlenül, hogy tényleg szükségük volna arra a két nap előnyre vagy sem. Nem árulok el nagy titkot: frissárú osztályokon hátulra, nehezen elérhető helyekre teszik a jobb szavidős motyókat (FIFO elv).
Ezek kiválogatása sajnos az idült hipermarket szindrómásoknál ész nélkül megy. Ottvan a tej a polcon, még jó két hétig legalább (ESL technológiával tartósított), de az állatja már dúrja szét az egészet hogy benyúljon leghátulra plusz 3 nap szavidőért. Az agyam akkor durran el, amikor látom hogy csak 2 litert vesz belőle. Márpedig a legtöbb ilyen agyamputált 4 liternél sose vesz többet és persze még aznap megisszák mindet. Látnotok kellene amikor gondosan beforgatom hátulra a jó szavidőt (természetesen úgy hogy ne látszódjon rajta a dátum) és csak az első 2-3 sor rosszabb. Jön először a "megmentő" aki levesz pár literrel a rosszabból, így utat nyitva a kánaán felé. Az első sorokból egy darab nem fogy el, viszont azon a kicsike résen keresztül belülről kör alakban tűnik el a cucc attól függően hogy kinek milyen hosszú a karja. Ismétlem: ezt akkor is így csinálják, ha az első sorokban levő tej is sokáig jó.
A másik ilyen vadászó technika a kartonemelgetés. Egyesek súlyemelőket megszégyenítő módon végzik eme tevékenységet. Símán felemel 10-15 kilónyi joghurtot, hogy legalulról szedje ki a "frissebb, olcsóbb, finomabb, jobb" darabokat. A legjobb amikor mindegyik joghurt ugyanaddig jó, de ha már megdolgozott érte juszt is a legalsó kartonból pakol kifele. Amiket felemelt és arrébb is rakott hogy ne kelljen kézben tartogatni, azok természetesen nem kerülnek vissza a helyükre.
Volt egy jópofa fazon, akin már tényleg csak röhögni tudtam. Pár hónappal ezelött tele volt a raktár tojással, tehát raklapokból építettünk a főutcára egy szigetet hogy arra kitesszük őket. Ezen tojások mindegyike egy szállítmánnyal érkezett, tehát a szavidő mindegyiken egyezett. Pár nappal később fogtam magam, vittem erre a szigetre egy kis utánpótlást, hogy szépen nézzen már ki. Odajön a fazon és nézegeti ahogy pakolok. Rutinosan odaszóltam neki hogy felesleges stírölni, mindegyik ugyanaddig jó, a különbség csak annyi hogy amit most hoztam az még hideg. "Akkor abból kérnék mégis, hisz az csak hidegebb!"

Itt folyton átpakolnak mindent!
Utoljára kitérnék erre a sokszor elhangzó mondatra is. Ha ön nem talál valamit, az nem azért van mert már megint átrakták valahova, hanem mert ön úgy vásárol mint az imént tárgyalt gyengénlátók. Nem tájékozódik, csak megy azt nézi a polcot. Egyébkénti s az azonos méretű áruházak névtől függetlenül kisértetiesen hasonlítanak egymásra (ha nem többemeletes persze). A legnagyobbak egyik sarkába szinte mindig műszaki cikkek vannak, a másik végébe meg a pia, a pékség és a hentesek is valamelyik fal mellett lesznek és nem az áruház közepén (az előállítás és feldolgozás miatt). Ezt folytathatnám még, de így is rengeteget írtam már:)
De akkor nézzük bizonyításképpen, hogy miért bamba ön, és miért nincs átpakolva az amit keres. Az áruház osztályokra van bontva, az osztályok pedig főosztályokba vannak sorolva, ezek pedig helyileg egymás után következnek és nem szétszórva. Vegyük a frissárú főosztályt, mint megingathatatlan érvpéldát. Itt általában olyan termékek találhatóak, amelyek hűtést igényelnek. A raktár rengeteg kisebb hűtőhelységből áll, ezek pedig méretük miatt nem alkalmasak tartós élelmiszer vagy nonfood tárolására (ezeket ugyanis fel lehet halmozni, de a tejtermék lejár, a zöldség pedig megrohad így folyamatosan cserélődik a készlet). Arról nem is beszélve hogy micsoda melóval járna azt a rengeteg hűtőventillátort átszerelni máshova. Ebből kiindulva könnyen kitalálható, hogy az eladótérben levő hűtéssel ellátott polcokat sem fogják az áruház másik végébe hurcolni csak azért, hogy önt átverjék.
Nagyon ritkán (körülbelül 4-5 évente) előfordulhatnak kisebb változások, de azok is csak főosztályon belül. Például előfordulhat hogy 1-2 évig a virslik a sajtok sorában vannak, de aztán átkerülnek a csomagolt termékekhez kb 2 (!) sorral arrébb. Nem nagy változtatás és egyébként is nagyon ritka. Ennyi azt hiszem belefér.
Viszont az amit önök szoktak állítani az ritka nagy baromság, már elnézést. Majd minden héten/hónapban leveszik a polcokról a termékeket rekeszekbe (mibe másba ugye), a polcokat szétszerelik darabokra, ezeket átráncigálják máshova, az áramellátásukat szintén ezek után hurcolva, az elbaszott hütöérteket beállítják újra (nem mindegyik hütö ugyanolyan hideg ám), ezek miatt azt a területet is át kell alakítani ahova átkerül az osztály (emiatt borul az áruház összes polcrendezése), e miatt az árufeltöltők majd kilométereken át húzzák a raklapnyi tejeket mert a raktár értelemszerűen maradt a helyén, és ugye most már ne is folytassam. Sőt odaáig megyek, hogy 1 osztályon belül is igen statikus az elrendezés. Nem kevés idejébe kerül egy osztályos kollegának megjegyezni, hogy mi hol van (nekem 4 hónapomba került), ezért hát nem is fogja folyton szanaszét pakolgatni a termékeket, hogy aztán a büdös életbe még ő maga se tudja megtalálni.
Szóval megint csak azt tudom mondani, hogy a hipermarket nem a sarki fűszeres, és vásárolni pedig tudni kell. Én drukkolok önöknek!