Ismét Vega posztját olvashatjátok. Bevallom, én végigröhögtem az egészet, szenzációs!
Árufeltöltőként rengeteg időt töltök az eladótérben (napi 4-5 órát), így volt alkalmam megfigyelni, hogy milyenek is a tipikus vásárlói szokások. Ezekből szemezgetek alant.
Multipack
Ez az egyik legbonyolultabb dolog, amit valahogy az emberek évtizedek alatt sem tanultak meg "használni". A multipack lényege, hogy egy adott termékből nagyobb mennyiségben vásárolj, így olcsóbban kijön darabárra számítva ez a motyó. Mert tegyük fel hogy van egy 59 Ft-os joghurt, amiből ha megveszed a 8 darabos multipackot, akkor ez esetben darabja 49 Ft-ra jön ki. Ehhez egyetlenegy szabályt kell csak betartani: NE BONTSD SZÉT BAZDMEG!
Hogy miért ne? Mert külön kódon futnak a multipackok és a vonalkód nincs minden egyes darabon elhelyezve. Tehát ha széttöröd a nyolcas joghurtot és azt a felét viszed el, amin nincs rajta a vonalkód, akkor az bizony ottmarad a kasszánál. Ez még a jobbik eset, mert mivan ha azt a felét viszed el, amin meg ott van a kód? Hát akkor meg nyolcat fizetsz és négyet viszel. Jó étvágyat kívánok.
Ezzel egyébként nem csak magadat vered át, de felesleges munkát adsz az áruháznak is, mert a széttört darabokat a kollegák összegyűjtik, rendszerezik, és visszaküldik a gyárnak, ami ezután meg kompenzál.
Felesleges energiapazarlás, mert ahol van 8 darabos multipack, ott nagy valószínűséggel van 4 darabos meg "egyedülálló" is, kb egy polccal feljebb. Erre mondta egy kollegám, hogy a vásárló azt nézi ami repül, és nem azt ami mászik. Hányszor, de hányszor láttam már, hogy a polc aljába elhelyezett raklapon ott van az üdítő zsugorfóliában, vagy a tartós tej zárt kartonokban és az idiótája ott szerencsétlenkedik ezek kibontásával, miközben az orra elött az első polcon ott van darabosan is. Nem nagy kunszt: aki csak egyet-kettőt akar venni az leveszi a polcról, aki pedig nagyobb mennyiségben az meg leveszi a raklapról.
Agyamputáltak
Jön a nő és széttöri a nyolcas pakkot. Rendes vagyok odamegyek szólni, hogy ez így nem lesz jó mert a kasszánál majd nem tudja kifizetni, tessék választani másikat most már. Erre megfog egy másik nyolcas pakkot és azt is kettétöri. Végülis nekem mindegy...
Egy másik vásárló meg érdekesen értelmezte a kapszulás kávétejszín mivoltát. Odajön megkérdezni, hogy mind a 10 darab 79 Ft vagy csak 1? Ahhoz asszem jópár gyurcsányferenc kell, hogy 10gramm kávétejszín 79 Ft-ba kerüljön.
Szemetelünk, szemetelünk
Itt most nem csak arra kell gondolni, hogy valaki megeszik egy túrórudit és eldugja a papírját valahol. Ezt még meg is értem, én is szeretem a pirospöttyöst. Azt viszont már kevésbé nyelem le, hogy egy hétvége alkalmával szó szerint szét van hordva az egész áruház. Elég csak a főutcára kitenni valamit raklapostól, és perceken belül rajta lesz egy thomas a gőzmozdony zenélő mesekönyv (heti egyszer biztos találkozom vele. ez olyan megfejthetetlen dolog, mint hogy az összes hányásban van répa), mentolos koton, 1 csomag zsemle, 2 pár gyerekzokni, és természetesen a másik szintén főutcára kihelyezett akciós termékből is egy vagonnal. Aki igazán élelmes az nem is kolbászol órákat a hiperben, csak megnézi hogy mit hajigáltak össze a többiek és leválogatja azt ami kell.
A másik klasszikus, hogy egy kis válogatás után belenézünk a bevásárlókocsiba és rájövünk, hogy a mentolos koton mégsem kell. Kivesszük és letesszük oda ahol éppen állunk. Ez általában még azon az osztályon szokott megtörténni, ahol a koton megtalálható (ezért rohadtul idegesítő egyébként). Jön a Józsi, leveszi a gumit, megy 2 métert és akkor jut eszébe, hogy ma este sörözni fog a srácokkal, tehát esélytelen hogy részegen hazaérve gerincrevágja az asszonyt. Meg úgy egyébként is milyen dolog már esőkabátban fürödni. Visszamenni 2 métert és a helyére tenni a terméket esélytelen. Így fog 10 miatyánkat septibe elmondani az az öregasszony, aki fogkrém válogatás közben egy csomag kotonnal találja szembe magát. A viccet félretéve ez tényleg nagyon idegesítő, főleg akkor amikor valaki felkapja a 20%-os tejfölt és meglátja a 12%-ost hogy az inkább kell neki. 20%-ost letesz 12%-oshoz, 12%-os elvesz, miközben a kettő kurvára egymás mellett van. Ne mondja nekem hogy nem emlékezett honnan vette le. Ennek a hardcore változata ha leveszi a majd 400 Ft-os tejfölt és leteszi mondjuk egy sokkal olcsóbb tejföl helyére (azok éppen elfogytak), mert ott üres a polc tehát elfér. Ide a bökőt ha valaki az olcsóság reményében nem fogja onnan levenni később...
A másik ilyen pakolászós dolog, amikor valaki a kihúzott raklapon levő terméket basztatja. Biztos van egy ilyen logika, hogy amit most hoztak a raktárból az frissebb, olcsóbb, sőt még tán finomabb is! Én már odáig jutottam, hogy egy kalap szart is kihúzhatok, ha az raklapon van, elveszik. A múltkor az egyik polcszervizesünk húzott ki egy komplett raklap vajkrémet, de közben valamelyik ismerőse leszólította. Kb. 2 percet beszélgetett, de közben már valaki levett egy vajkrémet és 2 méterrel arrébb már le is tette a kefírekhez. Mohás kavicson ülő spóraszem legyek, ha ezt megértem. Ez még tán nem is olyan nagy gond egyébként, a probléma abból van, ha valaki olyanhoz nyúl, amihez nagyon nem kéne. Merthogy a raklapon nem feltétlen csak friss áru van. Polctöltés közben oda kerülnek az éppen talált sérült és lejárt termékek is. Nem egyszer volt olyan hogy a polcon találtam ilyen cuccot, letettem a raklapra az egyik motyóra, aztán mire újra visszafordultam már nem volt ott. Hát ehhez is jóétvágyat kívánok. Remélem a sorozatos hasmenések közepette átgondolta a kedves vásárló hogy legközelebb mibe nyúlkál bele.
Aztán ott vannak a szégyenlős vevők is. Ők is mindig később jönnek rá ha valamit mégsem akarnak megvenni, de inkább elrejtik valahol, mintsem visszatennék a helyére azt a szart. Ebbe az a poén, hogy nagyobb melóval jár elrejteni, mint a helyére visszatenni. Inkább felemel több kartonnyi roll-ba helyezett terméket, behajítja hátulra és visszateszi az imént felemelt motyót. Aztán eltelik pár nap és te csak azt érzed hogy valaminek a szaga szó szerint marja a szemed, minekután rájössz hogy valaki eldugott 2 kiló csirkefarhátat a margarinok mögé. Szépen utat nyitsz neki és megkéred hogy lesz szives kimászni onnan, mert az idő elteltével már a saját lábán is képes eljutni a kukához.
Ebben a témában azért utoljára megemlíteném a klasszikus szemetelést is. Még az elején kijelentem, hogy abban az áruházban ahol dolgozom, ott bizony van szemetes szinte minden sorban.
Szóval akkor eljő a hétvége, amikoris kóstoltatásokat tartanak jóseggű/jómellű fiatal lánykák. Ezen termékeket általában valamiféle tartóban adják, amiket szigorúan csak a szemetestől számított 3 méteren belül a polcra tudnak csak letenni a kedves vásárlók. Mintha efféle utasítás így rá lenne írva a kis műanyag pohárkákra. Nem ritka az sem, hogy valaki az elhasznált rágóját ragasztja fel a polcra, de a legdurvább eset tavaly karácsonykor történt. Kilósan árultuk a szaloncukrot, tehát szükség volt egy emberre, aki egész nap ott ült egy mérleg mögött és árazta a különféle tipusú és mennyiségű karácsonyi édességeket. Jött egy vevő, aki azt gondolta hogy az összes típusú szaloncukor ugyanannyiba kerül. A mérleges csaj szólt neki, hogy lesz szives szétválogatni, mert a zselésnek és a mentolos-marcipános-karamellás-alpesicsokisnak kilója azért nem ugyanannyi. Emberünk szét is válogatta, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, csak aztán amikor rátette a mérlegre a motyót, akkor konkrétan telibeokádta a mérleges lánykát. Mint később kiderült, az "úriember" elötte gondosan végigkóstolgatta a kínálatot....
Gyengénlátók
Ebbe a kategóriába sajnos a legtöbb ember beletartozik. Tolják a kocsit, nézik a polcot, közben meg símán haladnak előre. Egy szétdarabolt hullát is letehetek az útjukba, csak akkor vennék észre ha már ráléptek, vagy még tán utána se. A rekordot eddig egy hölgy tartja, aki nagyon érdeklődött az élő halak iránt. Történt ugyanis hogy nagyon lefogyott az akciós tartós tejünk, ennek okán pedig kihúztam belőle egy raklapnyit. Mivel nagyon sok dolgom volt (ilyenkor 6-7 melót csinálok szimultán), ezért nem tettem be egyből a helyére, hanem csak otthagytam polcvégen egy olyan helyen ahol a legkevesebb vásárlót zavarja. Pár perc elteltével visszatértem, hogy no most aztán uccu neki. Ekkor láttam meg Őkelmét, aki a telipakolt bevásárlókocsijával célbavett, közben pedig az akváriumban nyomorgó szerencsétlen pontyokat stírölte. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az asszonyka 15 métert tett meg úgy, hogy közben nem nézett előre. Az útja végét a komplett raklapnyi (700 liter) tej jelentette. Szó nélkül nekiment ennek a statikus elemnek, minekután zavarodott nevetgélésbe kezdett és továbbment.
Egy másik hölgynek is tejjel gyűlt meg a gondja, amikor is éppen üres kartonokat meg sérült termékeket halásztam össze az osztályról. Annyi szemét összegyűlt a raklapomon, hogy azok egybentartásához egy csapat profi jenga játékos is kevés lett volna. Ezen a bizonyos raklapon volt még egy doboz olyan tej is, ami az alján eresztett, tehát gondosan elhelyeztem a lap sarkában fejjel lefelé. Valamit piszmogtam még az egyik polcon, de már hallom hogy valaki "jajveszékel". Egy kedves vásárló volt szíves nem észrevenni a majd 2 méter magas szardombot (ami már percek óta ott állt mellettem) és sikeresen nekiment, hogy elrontsa a játékomat. Természetesen a sérült tej is leborult, annak tartalma pedig szivárgott a szélrózsa minden irányába. A hölgyemény természetesen szóvá tette, hogy mit keresett ez a tej itten, és most nézzem meg mán folyik mindenfele! Megkérdeztem tőle, hogy jobb lett volna a polcon hagyni esetleg, de választ sajnos nem kaptam. A hülye persze én vagyok, meg az egész áruház.
A kartonokról jut eszembe egy másik tényleg kedves vásárlónk. Volt a földön egy félbeszakított kartondarab (keletkezésének oka mind a mai napig rejtély), amit a drágám sikeresen elütött a kocsijával és tolt maga elött. Gondoltam 1-2 méter után észreveszi, de legalábbis meghallja hogy porszem került a gépezetbe. Nem így történt, tehát elkezdtem követni és hívtam egy-két közeli kollegát kollektív együttröhögésre. Úgy 50 méterrel és pár sorral késöbb már vásárlók is kezdtek gyűlni mögöttünk széles mosollyal az arcukon. Aztán sajnos észre lett véve a dolog, de az addig összegyült seregletnek ez volt a csúcspont. Csak úgy kíváncsiságból megkérdeztem a hölgyet hogy tényleg nem látta a kartont és az sem tűnt fel neki, hogy a fél áruház ott kuncog mögötte? Állítása szerint tényleg nem.
Finnyások
Róluk már volt szó, de külön kategóriát érdemelnek az "okosan" válogatók is. Ők a szavidő (szavatossági idő) vadászok, akik csak az esetek kb 20%-ban járnak jól, és ettől persze kurva okosnak hiszik magukat. 2 nap plusz szavatosságért ölni tudnának, attól függetlenül, hogy tényleg szükségük volna arra a két nap előnyre vagy sem. Nem árulok el nagy titkot: frissárú osztályokon hátulra, nehezen elérhető helyekre teszik a jobb szavidős motyókat (FIFO elv).
Ezek kiválogatása sajnos az idült hipermarket szindrómásoknál ész nélkül megy. Ottvan a tej a polcon, még jó két hétig legalább (ESL technológiával tartósított), de az állatja már dúrja szét az egészet hogy benyúljon leghátulra plusz 3 nap szavidőért. Az agyam akkor durran el, amikor látom hogy csak 2 litert vesz belőle. Márpedig a legtöbb ilyen agyamputált 4 liternél sose vesz többet és persze még aznap megisszák mindet. Látnotok kellene amikor gondosan beforgatom hátulra a jó szavidőt (természetesen úgy hogy ne látszódjon rajta a dátum) és csak az első 2-3 sor rosszabb. Jön először a "megmentő" aki levesz pár literrel a rosszabból, így utat nyitva a kánaán felé. Az első sorokból egy darab nem fogy el, viszont azon a kicsike résen keresztül belülről kör alakban tűnik el a cucc attól függően hogy kinek milyen hosszú a karja. Ismétlem: ezt akkor is így csinálják, ha az első sorokban levő tej is sokáig jó.
A másik ilyen vadászó technika a kartonemelgetés. Egyesek súlyemelőket megszégyenítő módon végzik eme tevékenységet. Símán felemel 10-15 kilónyi joghurtot, hogy legalulról szedje ki a "frissebb, olcsóbb, finomabb, jobb" darabokat. A legjobb amikor mindegyik joghurt ugyanaddig jó, de ha már megdolgozott érte juszt is a legalsó kartonból pakol kifele. Amiket felemelt és arrébb is rakott hogy ne kelljen kézben tartogatni, azok természetesen nem kerülnek vissza a helyükre.
Volt egy jópofa fazon, akin már tényleg csak röhögni tudtam. Pár hónappal ezelött tele volt a raktár tojással, tehát raklapokból építettünk a főutcára egy szigetet hogy arra kitesszük őket. Ezen tojások mindegyike egy szállítmánnyal érkezett, tehát a szavidő mindegyiken egyezett. Pár nappal később fogtam magam, vittem erre a szigetre egy kis utánpótlást, hogy szépen nézzen már ki. Odajön a fazon és nézegeti ahogy pakolok. Rutinosan odaszóltam neki hogy felesleges stírölni, mindegyik ugyanaddig jó, a különbség csak annyi hogy amit most hoztam az még hideg. "Akkor abból kérnék mégis, hisz az csak hidegebb!"
Itt folyton átpakolnak mindent!
Utoljára kitérnék erre a sokszor elhangzó mondatra is. Ha ön nem talál valamit, az nem azért van mert már megint átrakták valahova, hanem mert ön úgy vásárol mint az imént tárgyalt gyengénlátók. Nem tájékozódik, csak megy azt nézi a polcot. Egyébkénti s az azonos méretű áruházak névtől függetlenül kisértetiesen hasonlítanak egymásra (ha nem többemeletes persze). A legnagyobbak egyik sarkába szinte mindig műszaki cikkek vannak, a másik végébe meg a pia, a pékség és a hentesek is valamelyik fal mellett lesznek és nem az áruház közepén (az előállítás és feldolgozás miatt). Ezt folytathatnám még, de így is rengeteget írtam már:)
De akkor nézzük bizonyításképpen, hogy miért bamba ön, és miért nincs átpakolva az amit keres. Az áruház osztályokra van bontva, az osztályok pedig főosztályokba vannak sorolva, ezek pedig helyileg egymás után következnek és nem szétszórva. Vegyük a frissárú főosztályt, mint megingathatatlan érvpéldát. Itt általában olyan termékek találhatóak, amelyek hűtést igényelnek. A raktár rengeteg kisebb hűtőhelységből áll, ezek pedig méretük miatt nem alkalmasak tartós élelmiszer vagy nonfood tárolására (ezeket ugyanis fel lehet halmozni, de a tejtermék lejár, a zöldség pedig megrohad így folyamatosan cserélődik a készlet). Arról nem is beszélve hogy micsoda melóval járna azt a rengeteg hűtőventillátort átszerelni máshova. Ebből kiindulva könnyen kitalálható, hogy az eladótérben levő hűtéssel ellátott polcokat sem fogják az áruház másik végébe hurcolni csak azért, hogy önt átverjék.
Nagyon ritkán (körülbelül 4-5 évente) előfordulhatnak kisebb változások, de azok is csak főosztályon belül. Például előfordulhat hogy 1-2 évig a virslik a sajtok sorában vannak, de aztán átkerülnek a csomagolt termékekhez kb 2 (!) sorral arrébb. Nem nagy változtatás és egyébként is nagyon ritka. Ennyi azt hiszem belefér.
Viszont az amit önök szoktak állítani az ritka nagy baromság, már elnézést. Majd minden héten/hónapban leveszik a polcokról a termékeket rekeszekbe (mibe másba ugye), a polcokat szétszerelik darabokra, ezeket átráncigálják máshova, az áramellátásukat szintén ezek után hurcolva, az elbaszott hütöérteket beállítják újra (nem mindegyik hütö ugyanolyan hideg ám), ezek miatt azt a területet is át kell alakítani ahova átkerül az osztály (emiatt borul az áruház összes polcrendezése), e miatt az árufeltöltők majd kilométereken át húzzák a raklapnyi tejeket mert a raktár értelemszerűen maradt a helyén, és ugye most már ne is folytassam. Sőt odaáig megyek, hogy 1 osztályon belül is igen statikus az elrendezés. Nem kevés idejébe kerül egy osztályos kollegának megjegyezni, hogy mi hol van (nekem 4 hónapomba került), ezért hát nem is fogja folyton szanaszét pakolgatni a termékeket, hogy aztán a büdös életbe még ő maga se tudja megtalálni.
Szóval megint csak azt tudom mondani, hogy a hipermarket nem a sarki fűszeres, és vásárolni pedig tudni kell. Én drukkolok önöknek!
Utolsó kommentek