hiper

Egy nagyon aranyos történet eset meg velem: egy hiperben nézegettem valamit, mikor megállt egy középkorú házaspár mellettem, és hallottam, hogy azt mondja a férfi a feleségének: „Nézd milyen jó az a mosópor akció, 2990 Ft helyett 2790 Ft, rendes a bolttól, hogy engednek a hasznukból!” Elmosolyodtam, hát, ennyire azért nem egyszerű a helyzet, és lehet, hogy nem is annyira rendes a bolt, mint lehetne.

Sok ember úgy képzeli el az akciót, hogy ad a hiper valamit 100 Ft-ért, és ha ezt leakciózza 90 Ft-ra, akkor ez azt jelenti, hogy a hiper veszít 10 forint profitot, de cserében nagyobb forgalmat realizál, és árréstömegben ezt behozza. Szeretitek a matekot? Nézzünk egy példát erre: legyen a termék normál ára 100 Ft, akciós ára 90 Ft, beszerzési ára 80 Ft, az adóval most ne számoljunk az egyszerűség kedvéért. Legyen a normál fogyás (100 Ft) napi 100 db, az akciós fogyás (90 Ft) napi 400 darab. Ilyenkor normál esetben a napi forgalom 10000 Ft (100 dbX100Ft), a napi árrés 2000 Ft(100Ft eladási ár-80 Ft beszerzési ár, és mindez szorozva a 100 db-os napi fogyással). Lássuk az akciós esetet! Akciós forgalom: 90 FtX400 db=36000 Ft, akciós árrés: 90 Ft eladási ár-80 Ft beszerzési ár, és mindez szorozva 400 db-os akciós forgalommal=4000 Ft. Tehát akciónkkal növeltük a forgalmunkat (10000-ről 36000-re) és árréstömegünket is (2000 Ft-ról 4000 Ft-ra), miközben az árrés-százalék csökkent.

„Lóf.sz ez nem akció!” - mondaná volt kontrollingvezetőm, aki amúgy egy jópofa ember volt. Hát igen, az akcióhoz akciós beszerzési ár is dukál, és hát nem is lenne hiper a hiper, ha nem használná ki az erőfölényét. A fenti akciót kontrollingvezetőm akkor dicsérné meg, ha: normál ár 100 Ft, normál fogyás 100 db, normál beszerzési ár 80 Ft; akciós ár 90 Ft, akciós fogyás 400 db, akciós beszerzési ár 60 Ft. Mindebből te, mint vásárló, semmit nem veszel észre, de a hiper könyveiben a következőképpen fog szerepelni: a normál adatok ugyanazok (10000 Ft forgalom, 2000 Ft árrés), akciós adatoknál is ugyanaz a forgalom (36000 Ft), de az árrés már: 90 Ft akciós eladási ár-60 Ft beszerzési ár, és mindez szorozva a 400 eladott darabbal, ami 12000 Ft-ot jelent a fenti 4000 Ft-os profit helyett! Ejha, mi történt? Hát az, hogy a hiper letárgyalt 20 Ft árengedményt (80-60), és ebből neked, vásárlónak átad 10 Ft-ot (100-90), a maradék 10-et meg megtartja magának – persze a normál árrésén felül. Odaadhatná neked a teljes 20 Ft letárgyalt engedményt, sőt, akár a normál árréséből is leadhatna valamennyit, például 10 forintot, és akkor te, mint vásárló akár 70 forintért is megvehetnéd a terméket. Ha stratégiai termékről van szó, aminek árára figyelnek a vásárlók, akkor minden bizonnyal meg is fogja tenni, viszont ha nem olyan „lényeges” termékről van szó, akkor könnyen lehet, hogy a hiper még „többet is keres” az akción. Törvény szerint beszerzési ár alá nem mehet a hiper meghatározott termékkör esetén, de szerintem ezt nem mindenhol tartják be :-) Arról meg most ne is beszéljünk, hogy a második példánál gyakorlatilag a beszállító adja az akciót, a hiper meg inkább nyúl belőle.

Szóval óvatosan a fenti „rendes a hiper, mert...” kijelentéssel!

Van egy dolog, amivel az őrületbe lehet kergetni: ez az MVM, ami esetünkben nem a Magyar Villamossági Művek rövidítése, hanem a maximálisan vásárolható mennyiségé. A Tesco alkalmazza előszeretettel, számomra érthetetlenül. Nemrég az Átkerülőpont blogon olvastam erről egy történetet, ajánlom szeretettel mindenkinek, hogy lássátok, mennyire abszurd az egész.

Az egy dolog, hogy az MVM-et nehéz betartani – mert ha csinálok pár „fordulót” a boltban, máris kijátszom; de kereskedelmi szempontból értelmezhetetlen is. Mert miről szól egy akció? Arról szól, hogy bejöjjön a vásárló, és vásároljon az akciós termékből (meg másból is persze). Minél több akciós terméket vásárol a vevő, annál nagyobb lesz a forgalom, az árréstömeg (mert az akciós termékeken általában van némi profit is), ami meg jó az áruháznak, különösen a mai recesszióban. Nagyobb forgalom, nagyobb árrés=nem kell alkalmazottakat elbocsátani, sőt, akár fel is lehet venni újakat. Mondja meg nekem valaki, mi a rossz ebben?

„Ja kérem”, mondja az osztályvezető vagy a beszerző, „de mi van, ha mindenki sokat vásárol, és nem marad a többi vevőnek?” Most ahelyett, hogy valami csúnyát mondanék, hadd kérdezzem meg a kedves osztályvezető vagy beszerző kollégát, hogy ha tudja, hogy kevés lesz a rendelt mennyiség, akkor miért nem ad le pótrendelést? Eleve, miért nem rendel eleget? A kereskedelem egy olyan szakma, ahol bizony illik valamennyire eltalálni az akciós forgalmat – ezért kapja a fizetését a kolléga, mert ennyi erővel akkor rendeljen inkább egy csimpánz, az legalább két banánért megcsinálja az egészet. Különösen súlyosbítja a helyzetet, hogy itt tudatában van a beszerző/osztályvezető annak, hogy a rendelt mennyiség kevés lesz, ezért rakja ki ezt az undorító MVM-et. Ez gusztustalan, és ne csodálkozzon, ha legközelebb a forgalom csökkenése miatt el kell küldeni egy-két emberét.

Előfordulhat az a (tapasztalataim szerint nem sűrű) eset is, hogy a szállító nem tudja szállítani a szükséges mennyiséget ezért van ez az MVM; ebben az esetben viszont miért adnak ilyen árat neki? Lehet cseppet drágábban is újságba rakni az adott terméket, esetleg le lehet tárgyalni egy másik szállítóval, hogy adja a hasonló termékét ugyanennyiért, és ketten már csak össze tudják dobni a szükséges mennyiséget! Ez az un. helyettesítő termék fogalma nem ismeretlen a hipereknél, gyakran előfordul, hogyha az akció alatt elfogy az egyik termék, akkor egy hasonló terméket ütnek le ugyanarra az árra, még akkor is, ha veszteséges – még mindig olcsóbb, mint egy GVH büntetés.

Ha valaki meg esetleg extrém mennyiséget akar elvinni – nem a hivatkozott posztban említett 10-12 darabról van szó, hanem mondjuk több raklapnyi áruról – ott meg szépen meg lehet beszélni a vevővel, hogy később rendelkezésre fog állni a kért mennyiség, akciós áron, akár az akciós időszakon kívül. Lehet, még az alighanem viszonteladó vevő is örülni fog neki, hogy nem ütközik a hiper akciós árával. Ilyen egyszerű.

Az önkiszolgáló pénztárgépről volt egy nagyon jó cikk az Origón. Röviden összefoglalva: nyugaton már alkalmazzák ezeket, de Magyarországon nem merik, mert egyrészt nagyon drága a telepítése, másrészt meg – most hogyan is fogalmazzak finoman – a vásárlók szétlopnák az áruházat. Bevallom, én nem tartom akkora nagy durranásnak az önkiszolgáló pénztárt. Van szerencsém naponta találkozni ilyennel, ezért van némi személyes tapasztalatom is, erről írnék egy keveset.

Írországban a Tescoban láttam ilyet; úgy képzeljétek el, hogy két pénztárnyi helyen telepítenek 4-6 ilyen önkiszolgáló pénztárgépet, ami tulajdonképpen egy monitor, egy szkenner, és különböző „nyílások”: blokk-kiadó nyílás, pénzbedobó nyílás, kártyabefogadó-nyílás, stb. A pénztárak végén áll a pénztáros kislány, aki a saját monitorján figyeli, ki mit szkennelt el éppen, és szükség esetén segít. Így munkaerő szempontjából jól jár az áruház: egy pénztáros kezel 4-6 pénztárgépet egyszerre, tehát kivált 3-5 embert. A többi szempontból viszont... lássuk:

Néhányan állítják, hogy azért jó az önkiszolgáló kassza, mert gyorsabb. Hát, annak minden bizonnyal, aki már látott kasszát. De a többség csak tanácstalanul forgatja az árut, keresi a vonalkódot, és próbálja a szkenner felé irányítani, kevés sikerrel. Hiába, a pénztáros munka is egy szakma, egy jó pénztáros átlag 15 vagy több terméket szkennel és csomagol percenként, és a visszajáró pénzt is vissza tudná adni csukott szemmel. Hozzáteszem, ezek az önkiszolgáló pénztárak elég részletesen írják, mikor mit kell tenni, hová kell tenni a pénzt vagy a kártyát, szóval ebből a szempontból nem nehéz kezelni. Nagyon hasznosan tud akkor működni, ha nagy tömegben, mikor hosszú sorok vannak, nem „amatőrök” foglalják le, hanem olyanok, aki már gyakorlottak ezen gép használatában, mert akkor olyan, mintha 5-6 pénztárral több lenne nyitva.

Magyarországon azért nem fogják bevezetni, mert biztonsági szempontból kevésbé vagyunk megbízhatóak. Valljuk be őszintén, honfitársaink jó része nem szkennelne el mindent, az ellenőrző kislány meg egyszerre nehezen tud követni 4 pénztárat, hogy ki hol éppen mit szkennelt, és mit rakott szkennelés nélkül a táskájába. Ezt nálam sokkal szebben megfogalmazták az áruházak szóvivői, be is teszem ide, gyönyörködjetek benne :-)

"Külföldön a Tesco áruházakban is vannak ilyenek, de az más közeg, más kultúra, más versenykörnyezet" - közölte a Tesco szóvivője, Hackl Mónika, azt azonban nem akarta részletezni, hogy miben más a magyar vásárló, mint a külföldi. Az Auchan szóvivője, Gillemot Katalin arra hivatkozott, hogy a hipermarketjeikben a vásárlók szeretik a pénztárosok kedvességét, és azt is, hogy bezacskózzák nekik az árut, ezt a szolgáltatást pedig nem akarják elveszteni.

Óvatosan fogalmazott Laber Zsuzsa, a Spar szóvivője is. Azt mondta, nem áll szándékukban megbántani a magyar vásárlókat, akiknek túlnyomó része becsületes, de a válsággal együtt megszaporodtak náluk a bolti lopások, amelyek száma az alacsony életszínvonal és a munkanélküliség miatt amúgy is magas. Szerinte még nem jött el az ideje, hogy az önkiszolgáló kasszákat bevezessék itthon, mert bár nagyon "modern és innovatív eszköz", de még nem világos, hogy "a kereskedőnek nem lenne-e kárára".

Szóval ebből sem lesz semmi.

Itt az új év, az emberek egyik része még éppen józanodik, a másik része meg punnyad, és ennek ellenére tessék, milyen hírrel kezdődik az újév? 14 millió forint tűnt el a ceglédi Tesco főpénztárából, ráadásul a széfből, az ünnepek alatt.

Némi háttérinformáció azzal kapcsolatban, kb. hogyan néz ki egy ilyen főpénztár, illetve hogyan lehet oda bejutni. Szóval: van egy ajtó, ahol úgy tudsz bejutni, ha tudod a kódot, vagy pedig le kell húzni a belépőkártyádat. Utána van még egy ajtó, ahol csengetned kell, és a főpénztáros csak azután enged be, ha azonosított. Ekkor már bent vagy a főpénztár előterében (az „átlagpénztáros” max. eddig tud bemenni), de a főpénztárhoz még mindig van egy ajtó, ahová csak a megfelelő belépőkártyával vagy kulccsal lehet bejutni! És ha itt is bent vagy, akkor a széf felnyitásához is kell kód vagy kulcs... Szóval ez egy többzsilipes rendszer, kamerákkal, kódokkal, ráadásul a számítógép rögzíti is, hogy ki, mikor és hová lépett be. Ez nem olyan, hogy szimplán bemegyek és kihozom.

Az a tény, hogy ezt Cegléden mégis megcsinálták, igen-igen nagy biztonsági hiányosságokra utal. Eleve, ünnepen nem sok ember van az áruházban, sokszor csak maga a diszpécser. Az ajtók le vannak plombálva, áruházvezető által feljegyezve, s ha ezt kinyitják, arról mindig jegyzőkönyvet kell felvenni. Tehát itt ezen akció kivitelezéséhez minimálisan kellett egy félrenéző diszpécser, egy főpénztáros vagy áruházi felsővezető, esetleg pénztármenedzser. Ez azért eléggé leszűkíti a kört, hogy ki követhette el. Nem is értem, hogy merték ezt megcsinálni a tettesek, mert kilétük hamar kiderül. Ha itthon vannak, akkor szinte biztos, hogy elkapják őket, és mehetnek a dutyiba, ha külföldön bujkálnak, ott meg 14 millió forint korántsem biztosít olyan életmódot, hogy megérné vállalni (pláne, ha több részre oszlik el).

Szóval nem értem. Mindegy.

Erről a témáról már tavaly is szó volt, de akkor főleg a hibás termékek során követendő eljárást fejtettem ki; lássuk, mi a teendő, ha a termék nem hibás, egyszerűen csak szeretnénk visszavinni a hiperbe (mert nem jó a méret, mert már megkaptuk mástól is, stb.). A nem minőségi hibás termékeknél két dolgot kell szem előtt tartanunk: legyen meg a blokk (vagy számla), valamint a termék legyen kifogástalan, vagy legalábbis újra eladható állapotban. Ezen belül szeretném felhívni a figyelmet pár apróságra:

A blokk megléte három dolog miatt fontos: ez bizonyítja a vásárlás helyét, időpontját és a vételárat. A vásárlás helye azért fontos, mert sok terméket több hiperlánc is forgalmaz; például a Samsung tévéit megtalálhatjátok szinte az összes magyar üzletlánc kínálatában; blokk nélkül pedig nehezen tudod bizonyítani, hogy te azt pl. az Auchanban vetted. Ha megvan a blokk, akkor viszont lényegtelen, hogy melyik Auchanban: a hiperek többsége bármelyik, adott lánchoz tartozó áruházában visszaveszi a terméket, tehát a dunakeszi Auchan visszaveszi a miskolci Corában vásárolt ajándékot; persze nem árt előtte telefonon megkérdezni a vevőszolgálatot.

A vásárlás ideje azért fontos, mert minden hiperben van egy belső szabályzat, mely meghatározza, hány napon belül vásárolja vissza az adott terméket; ez lehet akár három munkanap is nagyon szigorú kereskedelmi egységeknél, de kiterjedhet akár fél-egy évig is indokolható esetben. Azért főszabályként elmondható, hogy a hiperek ebből nem csinálnak nagy problémát: ha valaki kb. egy hónapon belül visszaviszi a terméket, probléma nélkül visszaveszik, sőt, néhány áruház azon túl is, ha a termék kifogástalan állapotban van. De mint az elején jeleztem, ez áruházfüggő; ha március közepén akarjuk visszavinni a karácsonyi ajándékot, azt azért már érdemes telefonon megkérdezni.

A vételár értelemszerűen azért fontos, mert a vásárlás időpontjában érvényes vételárat kell visszakapni, nem a januári kiárusításos árat! Ezt természetesen nem „bemondásra” állapítják meg, ezt pénztárblokkal kell bizonyítani.

Van két kivétel, amikor blokk nélkül is visszavehetik a terméket: a saját márkás termékek esetében. Ha valaki vett egy Tesco gazdaságos fúrógépet, abban az esetben a vásárlás helye egyértelmű, hogy a Tesco, ezért a vevőszolgálat vezetője engedélyezheti a termék visszavételét. Persze ilyenkor elég alaposan megvizsgálják a termék állapotát, és a vételár az az ár lesz, ami a visszavétel időpontjában él; elég rosszul járhatunk, ha mi karácsony előtt drágán megvettük, de a januári visszavitelkor már féláron árulják a fúrógépünket. Másik eset, mikor blokk nélkül visszaveszik a terméket, az az, ha az ügyeletes vezető saját hatáskörében engedélyezi. Ez gyakorlatilag méltányosságot jelent, de erre nem szabad építeni; ez a helyzettől és a vezető jóindulatától/kedvétől függ.

A másik főszabály, hogy a termék legyen kifogástalan állapotban! Ez vonatkozik a csomagolásra is, mivel ezen termékek sok esetben visszakerülnek a polcra, és gondolom, senki nem szeret olyan dolgot venni, aminek a doboza már szét van cincálva, és mondjuk az olajsütőből még folyik az olaj... Jó tudni, hogy vannak olyan termékek, melyeket a hiper nem köteles visszavenni, még a kifogástalan állapot esetén sem: például friss, speciális tárolást igénylő élelmiszer, pláne több nap után (például hűtött termékek), CD-DVD-PC szoftverek (szerzői jogvédelem miatt), speciális zárral ellátott termékek (ahol a zárjegy a termék épségét, a csomag bontatlanságát garantálja), fehérneműk-zoknik (higiéniai okokból), vagy a kifejezetten a vevőnek készített egyedi termékek (például olyan póló, melyre rányomták a vásárló nevét meg arcképét). Azonban itt is dönthet másként az ügyeletes vezető: ha például a PC szoftvert még eredeti, fóliázott állapotban hozzák vissza, akkor a vezető visszaveheti azt (visszaveheti, de nem köteles visszavenni!). Másik eset, amikor a vezető saját hatáskörében visszaveszi a nem kifogástalan állapotban lévő terméket, mert mondjuk vissza tudja küldeni a szállítónak; de ez megint szubjektív döntés lesz, s erre nem lehet alapozni.

Ha a termék minőségi hibás, akkor lásd az erről szóló írást: Ha nem jó az ajándék...

Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

A hiper vs kisbolt témában már írtam, hogy ez a „vs” kifejezés nem egészen helyes ide, jobb lenne az „és” kifejezés. Erre szeretnék bemutatni egy konkrét példát: a Koppány bolthálózatot.

Miért van az, hogy egyes boltok kénytelenek bezárni, ha megjelenik egy hiper a közelben, míg más boltokra ez nincs akkora hatással? Azért, mert valami többletet nyújtanak a hiperrel szemben, olyan többletet, amelyért már érdemesebb ide jönni. Ilyen lehet például a szakszerűbb kiszolgálás (például számítástechnikai szakboltok), jobb minőségű élelmiszer (zöldségesek, pék), kedves, személyes bánásmód (régóta ismert és bejáratot boltok, ahol szinte név szerint ismerik és köszöntik a vevőket), vagy akár a nyitvatartás („éjjelnappali”- este tizenegykor nem fog az ember elmenni a város széli hiperbe két sörért). Maga az ár azért nehéz kérdés, mert egy hiperrel versenyezni ebben szinte lehetetlen, de a fentiek kompenzálhatják a rosszabb árat. S ha már itt tartunk, akkor melyik kisbolt fog veszíteni? Az, amelyik a hiperből szerzi be annak legolcsóbb áruját, s azt próbálja meg duplaáron eladni; ha mindez tetézve van egy megfelelően bunkó üzletvezetővel és eladóval, akkor azon nincs mit sajnálni.

A Koppány bolt elég nehéz helyen kezdte el terjeszkedését: a Budaörs-Solymár vonal amúgy is telített hiperrel, akik itt élnek, azok pár km-en belül négy nagy hiper és számtalan kisebb diszkont közül választhatnak. Helyesen mérte fel a tulajdonos, hogy itt nem árral kell vevőt fogni, hanem termékkel: kifejezetten magyar termékeket árusít, s előtérbe helyezi a hungarikumokat, mint például a mangalicakolbász. A hipereknek is megvan a hungarikumkínálata, de ennyire széles választékban azért nem forgalmazzák ezen termékeket. Manapság a válság idején igaz, hogy kevesebb pénze van az embereknek, viszont az is igaz, hogy lassú elmozdulás tapasztalható a „minőséget több pénzért” vonalon – a minőség irányába.

Érdekes megfigyelni a hivatkozott cikkben, hogy mit mond a tulajdonos a hiperbeli tapasztalatairól: magasak a bekerülési költségek, a Corában ott kellett hagynia a saját hűtőjét, hogy aztán más termékét is árulják belőle, s a hiperek mindenfajta jogcímen pénzt akartak szedni tőle, például hozzájárulás új áruház nyitásához... szóval nem olyan egyszerű a hiperbe beszállítók élete. Nekem az egyik szállító panaszkodott még a kezdetekkor, hogy kb. 10 millió forintjába került, hogy belistáztassa a cégét, a termékeket, s kifizesse az összes ilyen jellegű díjat – s akkor még egy fillért nem rendelt tőle a hiper. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy abban az évben 60 milliós nettó árbevételt ért el a hipernél, mert jó termékei voltak, s az kitermelte neki a 10 milliós díjat, szóval azért ő is jól járt, de sok cégnél az első év negatív ebből a szempontból.) Visszatérve a Koppányhoz: minden bizonnyal nehézséget okozott, hogy például mangalicakolbászból nehéz azt a mennyiséget eladni, hogy kitermelje ezt; egyrészt aki ilyet akar venni, az nem hiperbe megy, hanem inkább megbízható henteshez, másrészt aki csak simán „parasztkolbászt” akar venni, az könnyen lehet, hogy az elsőáras parasztkolbászt részesíti előnyben a drágább mangalicával szemben. A Koppány boltba aki betér, viszont tisztában lesz azzal, hogy itt nem az olcsóság az első szempont inkább a minőség. Ettől persze még lehet olcsó.

Szóval érdekes kísérlet lesz ez, kívánom nekik, hogy találják meg a számításukat, s éljenek meg a hiperek mellett.

A Turul hiperláncról majd legközelebb :-)

Ismét Vega posztját olvashatjátok; ezúttal képekkel is megörvendeztetett minket :-)

Az utóbbi hetekben nagy port kavart ez az ominózus videó, amelyen láthatjuk hogyan lehet 3 másodperc alatt kb. 250.000 dollárt kihajítani az ablakon. Mivel a történet orosz honban játszódik, így nem meglepő hogy azokban a kartonokban bizony vodka volt (sóhajtás). No de sebaj, most hogy elkönyveltük mennyire nehéz raktárosnak lenni, nézzük meg milyen is az élet a postásoknál. Ezen a videón lehet nyomon követni, hogy mi történik útközben a távolkeletről megvásárolt termékekkel. Esetleg laptoppal, vagy nagyon akciós szupervékony monitorral... Itt hívnám fel a figyelmet a később belépő áruátvételes fazonra, aki a világ legtermészetesebb dolgának tartja az árunak ezt a fajta kézbesítését, és halál nyugodtan pipálgatja a listát (végén meg jön a slusszpoén).
Ne tessék azt hinni hogy ez csak máshol történhet meg, hisz rengeteg gyártó és kereskedő feketelistára tette hazánkat, mivel az általuk feladott termékek vagy hiányosan, vagy törötten, vagy egyáltalán meg sem érkeztek. Illúzióik ne legyenek a hipermarketekkel szemben sem. Egy többszereplős ellátási lánc során, ahol a termékek száznál is több főt foglalkoztató cégeknél állomásoznak, ott bizony előfordul egy s más.


Hurrá! Megjött a tej!


Ha legközelebb azt látják, hogy egy árufeltöltő zöldséges rekeszekből tölti a tejfölt, akkor az nagy valószínűséggel ez miatt van.


Ezt könnyebben össze lehet pakolni, de az ebédszünet valószínűleg ugrott.


Ilyenböl általában csak 1 darab szokott lenni egy szállítmányban. Gondolom az történt, hogy a gyártósor éppen átállt másik termék csomagolására, viszont csak remélni tudom hogy a tartalom is megváltozott.


Már nem reménykedem.

A világ legdrágább körözöttje. Pedig anno nagyon mondogatta a matematika tanárom, hogy vigyázzak azzal a fránya tizedesvesszővel.

Fontos kérdés! November elején már lehetett hallani, hogy néhány „jólértesült” férj odasúgta a feleségének, hogy „most vegyük meg, mert később drágább lesz”. Míg mások a „last minute” akciókra esküdnek. Igazságot nem tudok szolgáltatni, de pár támpontot azért szeretnék adni.

Főszabályként elmondhatjuk, hogy egy szezon mindig a legdrágább árakkal indít, s a vége felé az árak csökkenek, tehát ezen logika alapján érdemes még várni az ajándékvásárlással. Ennek az oka az, hogy a hiperek árlefölöző magatartást választanak, tehát az elején jó nagy haszonnal nyitnak, s finoman viszik lejjebb az árakat, hogy minél több embernek elérjék az „ingerküszöbét”. És ne felejtsük el, a szezon eleji nagy árrés segít fedezni a szezonvégi kiárusításos veszteséget. De az élet nem egyszerű, pont ez a kérdés lenne az? Szerintem érdemes kettéválasztani a kérdést saját-import és nem saját import kérdésre.

A saját import azt jelenti, amit a hiper közvetlenül vásárol: ezek lehetnek a saját márkás termékek, illetve minden olyan termék, melyen azt látod, hogy „importálja a Tesco/Auchan/Magyar Hipermarket Kft/stb”. Nos, ezen termékekről tudni kell, hogy a hiper egy „stockot” vásárol, azaz megvesz mondjuk 10000 babát, s ezt ebben a szezonban el kell adnia, mivel nem visszáruzhatóak! Ezek általában nagyon jó áras termékek, már az elején is, s minden akciós újság tele van ezekkel. Itt a készlet függvényében változnak az árak: ha még nagyon sok van belőle, és az emberek nem akarják venni, akkor az árak csökkenek (akár hétről-hétre), ha viszont valami nagyon fogy, s látszik, hogy nem tart ki karácsonyig a készlet, annak az árát emelHETIK. Azért csak „hetik”, mert sok helyen úgy gondolkodnak, hogy nem baj, ha elfogy az adott termék, mert a helyére ki lehet rakni a rosszabbul fogyó terméket, mellyel tele a raktár. Itt a vásárlónak azt kell tudni, hogy vajon az általa kinézett termékkel mi a helyzet: jól fogy, s nincs sok belőle a hipernek (ekkor érdemes azonnal megvenni), vagy ellenkezőleg, dugig vele a raktár (ekkor érdemesebb várni, mert lesz az még olcsóbb is). Érdemes figyelni bizonyos jeleket: ha egy termékből feltűnően sok van kipakolva, akkor az alighanem annak a jele, hogy dugig a raktár vele. Meg lehet kérdezni az alkalmazottakat is, netán az osztályvezetőt, hogy lesz-e olcsóbb, persze, nem köteles rá válaszolni (sőt, ez elvileg üzleti titok), de ha jó fej, lehet, hogy segíteni fog. Mindenesetre főszabályként azt mondanám: az import termékekből mindig jó sokat hozatnak, ezáltal karácsony előtt remek akciókban lehet részünk, ha tudunk addig várni.

Lássuk a nem saját import, azaz a beszállítók által szállított termékeket! Ezeket úgy ismeritek fel, hogy a termék hátulján ott van, hogy „Forgalmazza a XY Kft”, ahol az XY nem a hiper neve (vigyázz, mert a Tesco és az Auchannál ez működik, de pl. a Coránál a közös beszerzés miatt nem ez van a cimkén!). Ezek a termékek azért érdekesek, mert egyrészt a hiper a fogyás tükrében rendeli, másrészt meg a legtöbbjük visszáruzható, azaz a felesleget karácsony után a szállítók visszaviszik (kis segítséget adok: a nagy multi beszállítók pont ugyanúgy viselkednek, mint a hiperek, azaz sokszor nem visszáruznak :-). Ebből kifolyólag ezen visszárus termékek ára ritkán változik, sőt, itt fennáll a veszély, hogy a beszállító cég keveset gyártott/rendelt belőle, ezáltal hamar elfogy. Arra a kérdésre, hogy mennyi is van belőle, a hiper munkatársai nem tudnak választ adni, a beszállító cég meg nem fog, illetve könnyen lehet, hogy azt mondja, hogy van, közben meg abban a pillanatban kötötte le a területi képviselőjük a maradék mennyiséget egy nagy akció keretében. Főszabályként azt mondom, ezen termékeket a fentiek miatt érdemes azonnal megvenni.

A következő támpontokat szeretném még adni:

- ha a terméket a tévében reklámozzák, azt azonnal meg kell venni, mivel ezen termékek az esetek többségében hamar elfogynak, s hiánycikkek lesznek (kivétel ha extrém magas áruk van)!

- ha mondjuk a gyerek kifejezett kérése egy termék, hogy neki az kell, érdemes azonnal megvenni

- ha nincs konkrét elképzelés, akkor érdemes várni akár az utolsó pillanatig, s akkor megvenni a kiárusított termékeket. Nyugalom, olyan nincs, hogy addigra nem marad semmi! :-)

Jó vásárlást kívánok! :-)