A Woolworth brit áruházlánc összeomlása kapcsán az újságok gyakran emlegetik azt a tényt, hogy az angolszász világban ilyenkor a nagy kiárusítás időszaka van, sokszor 50-95%-os árengedménnyel. De mi is ez a nagy kiárusítás, s nálunk miért nincs ilyen?

Az angolszász kereskedelmi világban két nagy szezont (pontosabban kollekciós időszakot) különböztethetünk meg: egyrészt van a tavaszi-nyári (spring-summer, röviden SS), valamint az őszi-téli (autumn-winter, röviden AW). Ennek kialakulása alighanem az igen erős pozíciókkal bíró textiliparnak köszönhető: más ruhára volt szüksége az embernek tavasszal-nyáron, valamint ősszel-télen. Ez a szemlélet átterjedt a többi iparágra is (pl. ősszel kelendőek a télapós bögrék, nyáron viszont az egyszer használatos dolgokat érdemes erőltetni), s ebbe sikerült beilleszteni a tavaszi-nyári kertészeti szezont, valamint az őszi-téli karácsonyi dekorációs illetve játékszezont.

A tavaszi-nyári szezon január végén kezdődik, az őszi-téli augusztus végén. Ez azt jelenti, hogy az áruházaknak erre az időpontra el kell adniuk az előző szezon termékeit, hogy helyet csináljanak az új szezon termékeinek. Ennek megfelelően a téli kiárusítást meg kell kezdeni karácsony után, s mindenképpen be kell fejezni január végére, s ugyanígy, a nyári kiárusítást el kell kezdeni július végén, s augusztus közepére be kell fejezni.

A kiárusításnak három, egyhetes szakasza van: az első hét általában 30-50%-os engedmények tartalmaz, s ezt hívjuk (big) sale-nek ("a nagy kiárusítás"). A második héten a maradék készlet árát leütik 50-75%-ra, s ez a further reduction időszaka (további leárazások), a harmadik héten pedig akár 90%-os leárazás is lehetséges (már ami maradt), ez a final reduction (a végső leárazás).

Magyarországon nem alakult ki ez a rendszer, s ennek három oka van:
1. Magyarországra inkább az "európai" kereskedelmi rendszer jellemző, azaz itt egy lánc kevésbé központosított, mint az angolszász országokban, jóval nagyobb szerepe van a helyi kereskedelmi vezetőnek. Ennek megfelelően a szezonok lecsengetése helyileg történik, kevésbé országos szinten.
2. Magyarországon sokkal többet alkalmazzák a visszáru intézményét (értsd: a többlet- illetve felesleges készletet visszaküldik a szállítónak), mint az angolszász világban, ahol jellemzően "stock-ot" (készletet) vesznek visszáru nélkül. Ennek megfelelően a felesleget nem kell kiárulni: visszaküldik a szállítónak, aki eltárolja, s a következő szezon elején újra eladja.
3. Magyarországon jóval kisebb árréssel dolgoznak, mint a nyugati országokban. Ennek több oka van: egyrészt nagyobb a verseny, másrészt a vásárlók jóval árérzékenyebbek, mint nyugati társaik, s kisebb árrésből nehéz akár 50%-os árengedményt is adni (hogy ne menjen az eredmény rovására). S itthon ismeretlen az RRP, azaz a gyártó által javasolt kereskedelmi ár, ami gyakran erősen túlzó (s törvényileg nem lehet ehhez képest kedvezményt megállapítani), miközben ezt a nyugati országokban előszeretettel alkalmazzák.

Persze ez nem jelenti, hogy Magyarországon ne lennének kiárusítások, de ezek főleg a nem visszáruzható termékekre terjed csak ki (a hipereknél ez a saját import). S itt sem úgy történik, hogy egyszerre csinálnak egy nagy kiárusítást, hanem fokozatosan, lassan mennek lejjebb az árak (lefölöző magatartás), s akár már szezon közben is alkalmazzák, ha látszik, hogy túl sok lesz a készlet (nem fogják tudni eladni a végére). Persze a szezon legvégén itt is lehetnek drasztikus árcsökkenések, de ezek már csak kis mennyiségre vonatkoznak, s hamar elkapkodják.

Szóval: kiárusításra fel!