Az előző részben láthattuk, mennyire összetett a pénztáros feladata; most elárulok néhány „titkot”, hogy hogyan ellenőrzik ezek betartását!

Lássuk először is a legfontosabb követelményt, amit egy pénztárostól elvárnak: legyen pontos, de úgy, hogy gyorsan, hatékonyan dolgozzon! Ezt különböző mutatókkal lehet mérni: például számolják, hogy hány terméket szkennel el egy perc alatt, vagy hány vásárlót „csinál meg” egy óra alatt. Erre használják a termék/perc mutatót, illetve a vásárló/óra mutatót. Egy pénztáros átlagosan 1 perc alatt körülbelül 12 terméket szkennel el, s ebben benne van a könnyen szkennelhető ceruzaelem, a 12 darabos ásványvíz, mely rohadt nehéz, a kifli, melynek meg kell keresni a kódját, illetve az a spéci melltartó, amin kód sincs, s a pénztárügyeletesnek 10 percébe került, míg megtalálta. A vásárló/óra mutatóban is benne van a kifliért beugró anyuka ugyanúgy, mint a nagybevásárlást végző család. Ez a mutató annyiban lényeges, hogy lehet mérni a pénztáros fejlődését, ha például a kezdő pénztáros a 9 termék/percről 11 termék/percre fejlődik, akkor lehet látni, hogy tanulékony, s igyekszik; ellenben ha a már egy éve ott lévő pénztáros még mindig 10 termék/perccel szkennel (mint egy éve), akkor el kell gondolkodni azon, hogy mi lehet a baj. Ha az egész kasszasor összesített termék/percét nézzük, s azt látjuk, hogy feljavult 12-ről 13-ra, akkor ez azt jelenti, hogy a kassza gyorsabb lett kb. 8%-kal, azaz ennyit spórolunk a várakozó emberek idejéből, ne adj isten ennyivel kevesebb pénztáros is elég ugyanazon feladat ugyanolyan szintű ellátására – tehát ha elmegy gyesre a pénztárosok 8%-a, nem kell helyettük felvenni senkit. Ez költségcsökkenéssel jár, amit pedig be lehet építeni az árakba is. (Persze, ahogy Droli elképzeli; ez a mai hipernek azt jelenti, hogy nyugodtan elküldheti vagy áthelyezheti árufeltöltőnek a kasszások 8%-át.)

Írtam arról is, hogy a kasszások a biztonsági rendszer fontos elemei, mivel nekik megvan a lehetőségük arra, hogy egyenként átvizsgáljanak mindent, amit a vásárló a kocsiba tesz. Ennek ellenőrzésére találták ki az un. csapdakocsikat, ami azt jelenti, hogy a biztonsági szolgálat összeállít egy kocsit, tele áruval, kiszámolják ennek a kocsinak az értékét, ezt átviszik a kasszán, blokkot kapnak róla, összevetik az eredetileg számolt értékkel, s máris megvan, az áru hány %-át lehet ellopni. Persze a kocsik nem egyszerűen vannak összeállítva, a termékeket elrejtik ide-oda, pont úgy, ahogy a vásárlói tapasztalatok mutatják (például a tollat berakják az újság közé, a parfümöt a műanyag dobozba, stb.). Ez egyben jó oktatás a pénztárosnak is, hiszen helyben meg lehet mutatni, mit nem vett észre, s mire kell figyelnie legközelebb.

A pénztárosok fontos feladata a vevő udvarias fogadása is: köszönés, mosoly, megköszönjük a pénzt, elköszönünk a vevőtől – ezek mind olyan apró dolgok, melyek jó benyomást tesznek a vásárlóban, ezáltal segítik az áruház jó imidzsének kialakulását – teljesen ingyen, nem kell reklámokra költeni ilyen ügyben. Ezt a vásárlók szokták mérni, szóval ha kapunk egy ilyen kérdőívet, mely ezekről érdeklődik, akkor az pont arra szolgál, hogy felmérjék, ez mennyire hatékony.

S ne felejtsük el a pontosságot sem, mint mutatót, azaz, hogy a kasszás pontosan adja-e le a beszedendő összeget, azaz nem téved, vagy eltérések vannak.

A fenti mutatók számszerűen és objektívan mutatják a pénztáros teljesítményét: ha például valaki hatékonysági tesztje 18 termék/perc és 30 vásárló/óra, vásárlófogadása 100%-os (mert köszön, mosolyog, stb.), pontos, nincs eltérése, de csapdakocsija csak 70%-os, akkor ennél a pénztárosnál arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy kicsit lassítson annak érdekében, hogy mindent elszkenneljen, s ilyen jellegű képzéseket kell neki beiktatni; a rendszer ugyanígy alkalmas dinamikus mérésekre is, azaz, hogy mennyit fejlődött a pénztáros: ha az előbbi példában azt látjuk, hogy a pénztárosunk egy hónap múlva már 99%-os csapdakocsit csinál, s termék/perce sem csökken, akkor elmondhatjuk, hogy sikeres volt a képzés; ha maradnak a régi mutatók, akkor más jellegű biztonsági képzést kell alkalmaznunk. A rendszer segít kiszűrni az alkalmatlan munkaerőt is; aki minden mutatóban tartósan a vállalati átlag alatt van, annak más munkakört kell felajánlani, vagy meg kell tőle válni; de ugyanígy segít a kiváló munkaerő objektív megtalálásában, neki pedig fizetésemelést, előrelépést lehet ajánlani.