A mai gazdasági helyzetben sokan szeretnének multicégnél dolgozni, s ezen belül is nagyon népszerűek a hipermarketek. Arról már volt szó, hogy mik az elvárások, mit kell ott csinálni – lásd a jobb oldali hasábban a kiemelt témáinkat – azonban hogy mik a felvételi követelmények, illetve hogy ezek mit takarnak, azzal kapcsolatban elég sok kérdést kapok. Elemezzünk ki ezen szempontok közül párat! A Tesco, Auchan és a Cora honlapján található álláshirdetéseket használtam a poszt írása során.
Felsőfokú végzettséggel vagy jelentős szakirányú tapasztalattal rendelkezik: A diploma főként a pályakezdőknél fontos. Tulajdonképpen mindegy, milyen diploma van, persze a gazdasági diploma előny, de minden további nélkül elfogadják a bölcsészdiplomát is. Ugyanis a kereskedelmet lent, az áruházban fogja jelöltünk megtanulni, nem az iskolában. A szakirányú tapasztalat többnyire vezetői tapasztalatot jelent (a lényeg, hogy a jelölt tudja, mit jelent az, hogy több embert is vezetni kell), de jelentheti azt is, hogy valaki eddig saját kisboltot csinált, de most már szeretne átmenni egy biztosabb helyre. A „vagy” szócskát kiemelném, nem feltétlenül kell diploma!
Rugalmasság: Területi és időbeli rugalmasságról beszélünk. A területi rugalmasságot például a Tesco egészen tágasan értelmezi, a honlapjuk szerint minimum 4-5 megyére kiterjedő területi mobilitást várunk el. Azért nem kell megijedni, annyira nem veszik komolyan :-) Ugyanígy a többi lánc is elvárja a területi rugalmasságot, hiszen előléptetésnél korántsem biztos, hogy ugyanabban az áruházban kell tovább dolgozni... és elég sokszor fel kell ugrani a központba is képzésekre, szinergiákra (többnyire Budaörs), s ezt bizony meg kell tudni oldani. Időbeli rugalmasság: reggel, délután, este, bármikor dolgozni kell, hétvégékről ne is beszéljünk, lásd még: kereskedelmi munkarend. Területileg ritkábban kell rugalmasnak lenni, időben sokszor.
Nagy munkabírás, dinamizmus: Gyerekek, ez egy stresszes, munkás pálya. Egyszerre elvárják, hogy rendelj, akciót tárgyalj, implantációs terveket/planogrammokat készíts, az igazgatónak bemutasd az eredményeket, megírd a beosztást, foglalkozz vásárlói panaszokkal, vagy éppen lent tölts. Ehhez jó szervezőkészség kell (szerintem ez a legfontosabb), meg idegrendszer. Persze nem azt kell elképzelni, hogy az osztályvezető egyik kezében telefon, másikban béka, a szájában meg a rendelési ív, de előfordulhat :-)
Csapatszellem + kommunikáció: Egy hiperben elég sok ember dolgozik, s az alá- és fölérendeltségen kívül fontos szerepe van az „oldalági” kapcsolatoknak is. Tehát nemcsak az alkalmazottaiddal, a főnököddel vagy közvetlen munkaviszonyban, hanem a többi osztályvezetővel is. Ez nem olyan munka, mint egy irodai munka, hogy főnöködön kívül hozzád sem szól senki. Ehhez kell némi kommunikációs készség, teljesen bezárkózott embernek nem fog menni.
Üzleti szemlélet, nyitottság a szakma iránt: Tulajdonképpen az első ponttal függ össze: valakinek vagy van hozzá tehetsége, vagy nincs. A kereskedelmet nehéz tanulni; jó, persze a képzések során meg lehet tanítani dolgokat, de azt, hogy a tejből 149 Ft-ért 5, 10, vagy 15 raklap kell, azt érezni kell. Meg azt is, hogy mit csináljunk vele, ha le akar járni, s van három napunk (mi legyen az az ár, amennyiért el tudjuk adni, de még nem is bukunk annyit). Ugyanez az akcióknál is: vajon mennyiért fogják „kajálni” a parasztkolbászt, 599-ért, 699-ért, vagy 799-ért? Persze, 599-ért, de van-e hozzá „képünk”, hogy megkérjük a szállítótól az ehhez szükséges árat, mennyiséget, egyáltalán, elérjük-e, hogy ideadja ennyiért? Fontos dolgok, s igazán a helyszínen derül ki, mekkora taktikusok is vagyunk.
Döntéshozatali készség: rendelni, beosztást írni, sorvéget cserélni, akciót elfogadni-elutasítani – mind-mind egy döntés. Egy osztályvezetőnek naponta elég sok ilyen döntést kell meghozni, s sokszor nincs idő hezitálni, azonnal dönteni kell. Jól. Egy rossz döntéssel nagy kárt okozhatunk (pl. túl sok tejet rendelünk be, rosszul írjuk meg a beosztást, s nincs, aki lecserélje a polcvéget). Aki sokat hezitál, s mindent alaposan körül akar járni az optimális döntés érdekében, az bizony „elúszik” az idővel. S itt jön be a képbe az üzleti szemlélet/készség...
Vevőközpontúság: Érdekes, ezt mindenki a végére teszi, külföldön ez legelöl lenne, igaz, ott sokszor nem is kell kereskedelmi feladatokat végezni... hát, igen, a vevő kérdez, panaszkodik, visszahoz terméket, s bizony minket fognak csesztetni vele, hogy „oldd meg!”. Ja, közben persze a főnök is ad egy rakat munkát, de ez a vevőt nem érdekli, s igaza is van. A vevőből élünk, ezt ne felejtsük el.
Nagyjából ennyi. Olyannak kell lenni, mint egy tábornoknak: tudni kell hadsereget szervezni, támadni/védekezni, harcolni, közben gyors döntéseket hozni, lelkesítő beszédeket tartani, s biztosítani kell az eredményeket. Nem feltétlenül a „nagypofájú” típus a nyerő, sokszor inkább a jó stratéga. De hogy kiből lesz jó osztályvezető, az inkább a helyszínen, munka közben derül ki.
Utolsó kommentek