Az osztályvezető-menedzser munkához nem feltétlenül szükséges felsőfokú végzettség; ha valakinek van már elég vezetői-kereskedelmi tapasztalata, ugyanúgy lehet belőle osztályvezető. Ehhez a munkakörhöz ugyanis nem papírok kellenek, hanem inkább megfelelő szemléletmód vagy profil, éppen ezért a hiperek a felvételi során arra törekednek, hogy a jelentkező profilját felmérjék.
Milyen is egy jó osztályvezető profilja?
Először is nagyon jó stratégának kell lennie. Tudnia kell előre tervezni, megfelelő stratégiát alkotni, s ezt követni. Ez ugyanis nemcsak az osztály kereskedelmi politikájában mutatkozik meg, hanem például a beosztásírásban is, ahol bizony hónapokra előre meg kell tudni írni az adott alkalmazott beosztását, s utána viselni ennek következményeit (például ha valamelyik délutánra nem osztott be embert).
A munkabírás is fontos tényező; mint az előző (osztályvezető-menedzser feladatai) posztban láthattátok, a feladatkör rendkívül szerteágazó, ráadásul ezeket párhuzamosan kell csinálni. És bizony mindezek mellett a felsővezetés is leterheli az osztályvezetőket, hogy „nehogy unatkozzanak”, s esetenként még a fizikai munkát is elvárják. Ja, és mindezt sokszor 10-12 órában... ez a munkakör elég stresszes, aki olyan érzelmi állapotú, könnyen „belerokkanhat” lelkileg a feladatok és számonkérések sokaságába. Éppen ezért a felvételi során nézik, hogy mennyire „erős” a jelentkező, ugyanis nem fér bele az, hogy osztályvezetőként például elsírja magát...
A rendelkezésre állás szintén kulcskérdés. A kereskedelmi munkarend (3 műszak, hétvégi munka is, szabadnapok összevissza, stb.) ugyanúgy vonatkozik a vezetőkre, mint az alkalmazottakra, ezáltal a jelentkezőnek ezeket vállalnia kell. Kérdés, hogy például egyedülálló anyuka 3 gyerek nevelése mellett hogyan képes erre. A pontosságot is ide sorolhatjuk, ami nemcsak a pontos munkába érést jelenti, hanem például a határidők tartását is.
A kereskedelmi tapasztalat megléte előnyt jelent, azonban a hiánya sem nagy hátrány, ugyanis az adott osztályon majd megtanulja a szakmát. Az osztályvezetők egy idő után az adott terület szakértőivé válnak, s pont ebből adódik a hiperek nagy fluktuációja, mert ezeket a szakembereket előbb-utóbb elszipkázza a beszállítói szféra.
A kockázatvállalás mértéke is információ az áruház számára, de itt nincs igazán „jó érték”. Egy kevésbé kockázatvállaló ember például kiváló lehet egy olyan osztályra, ahol a termékek állandóak, s nagy mozgás nincs, ellenben gyorsan romlanak (például tej), egy „szerencsejátékos” típus viszont a számítástechnikán válhat be, ahol a gyorsan változó termékpiacon bele lehet nyúlni jó termékekbe, feltéve, ha az osztályvezető bevállalja (látatlanban).
A becsületesség azért fontos, hogy az osztályvezető egyéni érdekei miatt ne szorítsa háttérbe az áruház érdekeit (például ne saját zsebre dolgozzon, ne fogadjon el kenőpénzt, stb.). Ez ugyanolyan cselekménynek számít, mint a lopás, s azonnali elbocsátás jár érte.
Érdekes dolog, hogy mennyiben szerencsés az, ha a jelentkezőnek „nagy pofája van”, vagy inkább csendesebb típus. Általában a „nagypofájúakat” részesítik előnyben, mert az feltételezik, hogy nem hagyja az „alkalmazott-uralmat” az osztályon, valamint a szállítóktól is kicsikarja a megfelelő ajánlatokat; azonban ennél a típusnál nagy az alkalmazotti elvándorlás (fluktuáció), ezért nehéz állandó csapatot építeni, másrészt a konfliktusokat az alkalmazott és a szállító is megtorolhatja (például az alkalmazott nem végzi el a munkát, a szállító nem ajánl be magától akciót). A „csendesebb típus” akkor jó, ha mellette nagyon jó stratéga, s teszem azt, megfelelő körültekintéssel „támad”, mint a régiek, akik a roham előtt íjászokkal „megdolgozták” az ellenséget.
A felvételi során – többek között – a fenti személyiségjegyeket vizsgálják, s ezek alapján döntik el, hogy érdemes-e a jelölttel tovább foglalkozni, s ha igen, akkor milyen területen. A felvételinek van egy írásbeli és egy szóbeli része. Ugyanúgy, mint az alkalmazotti felvételin, itt is az írásbelin mérik le a képességeket, a szóbelin pedig meg kell győzni a felvételiztetőt az alkalmasságról, valamint itt tisztázzák a problémás kérdéseket is.
S a végére maradt a fizetés kérdése; tudom, mindenki erre kíváncsi. A válasz: a tapasztalattól függ... aki pályakezdőként megy osztályvezetőnek, az óvatosan mondjon egy bruttó 150 és 250 közötti számot (persze ez is attól függ, hogy vidékre vagy Budapestre jelentkezik az illető – Budapestet és környékét jobban fizetik); akinek viszont már van szakmai vagy vezetői tapasztalata, az a tapasztalat milyenségétől függően mehet egészen bruttó 400-ig is... de ne felejtsük, most válság van, szóval csak óvatosan ;-)
Utolsó kommentek