hiper

Belegondoltatok már abba, hogy milyen sokba lehet egy hipermarket rezsije?

Egy hiper alapterülete akár a 20000 négyzetmétert is elérheti, amit világítani, télen fűteni, nyáron hűteni kell, nem is beszélve a hűtőkről, kemencékről, irodaszintről, pénztárak működéséhez szükséges áramról... Gondolj bele, egy magyar panel kb. 40-70 négyzetméteres, egy családi ház meg kb. 100-150, s mégis, milyen nagy a rezsije! És ne felejtkezzünk el arról, hogy egy hiper belmagassága jóval nagyobb, tehát ha köbméterben számolnuk, még sokkal riasztóbb adatok jöhetnek ki...

Megfigyeltem, hogy mostanában egyre többször jönnek ki olyan sajtóhírek, melyek arról szólnak, hogy hogyan is lehetne ezt a hatalmas rezsiköltséget csökkenteni, úgy, hogy közben a környezettudatosságot is lehessen reklámozni. Lássuk először a március végén megnyitott maglódi Auchant:

A kereskedelmi hűtőrendszer hulladék hőenergiáját az áruház használati melegvíz előállítására használjuk fel, aminek segítségével a téli időszakban az áruház fűtési igényének akár 15-20% is lefedhető. Ugyanígy, a duplasoros, 42 üzlettel büszkélkedő bevásárló utca fűtését és szellőztetését biztosító légtechnikai berendezések frisslevegő-fűtését SolarWall napenergia hasznosító homlokzati rendszerrel biztosítjuk.

 Forrás: http://www.auchan.hu/popup.php?id=maglod

 Nemcsak az Auchan próbálkozik, a Tesco Budaörsön napkollektorokat alkalmaz:

Magyarországon egyedülálló, 1030 négyzetméteres napkollektortelepet mutatott be a Tesco-Global Áruházak Zrt. budaörsi egységében

A rendszer télen az irodák és az áruház melegvíz-ellátását, valamint az áruházi eladótér fűtését biztosítja, nyáron pedig az irodatér klimatizációját látja el.

Forrás: http://www.retail.hu/hir.php?id=1993

Vajon mi lesz a következő hír? Lefedik napkollektorral az áruházak tetejét? Te mire tippelsz, s mit tennél annak érdekében, hogy ezen nagy áruházak minél inkább környezettudatosabban és energiatakarékosabban működjenek?

Egy hiperbe nagyon sok ember jelentkezik, s mivel nincs annyi betöltetlen pozíció, a hipernek szelektálnia kell közöttük. A (valódi) szelektálási szempontokról már írtam a „Felvételi eljárás a hiperben” című blogbejegyzésben, s ezek mind visszaköszönnek ebben az ítéletben: kérdés, hogy mindez mennyire elfogadható.

Röviden a történet: a felperes hölgy jelentkezett az Auchanba árufeltöltőnek, s az írásbeli után – kis kitérővel – behívták szóbelizni, ahol elutasították. Előfordult ez már sok mindenkivel, azonban itt a felvételiztető menedzser elkövetett egy óriási hibát: a hölgy kérésére megindokolta az elutasítás okait, mely alapján a hölgy bírósághoz fordult. Az indokok a következőek voltak:

• az áruháztól való távolság: a felperes hölgy 40 km.re lakott az áruháztól, s állítása szerint gyakran járt oda vonat, 35 perces menetidővel. A vonattól még gyalogolni kellett volna, így kb. 1-1,5 órás lett volna az út. Mindez amiatt lett volna fontos, hogy be tud-e érni reggel 5-re, vagy sem (habár a felvételi beszélgetésen elhangzott a 6 órási kezdés is, amit tudott volna vállalni); ez volt a fő indok

• fizikai állapot: a felvételiztető úgy állapította meg, hogy a hölgy nem alkalmas az ital- vagy a kertészeti osztályon való nehéz fizikai munkára (testalkata miatt)

• bizalmi kérdés: a hölgy önmagával keveredett ellentmondásba, mikor azt állította, hogy nem dolgozott családtagja az Auchanban, de utólag kiderült, hogy igen

• gyerek: a hölgynek volt egy 9 hónapos gyereke, s a felvételiztető magánemberként megjegyezte, hogy ő meggondolná, hogy 9 hónapos gyerek miatt munkába álljon-e.

• szakmai tapasztalat: a hölgynek nem volt kereskedelmi tapasztalata, de később kiderült, ez nem is volt követelmény (ráadásul maga az állítás sem igaz, mert már dolgozott a Kaiserben árufeltöltőként)

Az alperes Auchan részéről a felvételiztetők hangsúlyozták, hogy összességében nem találták alkalmasnak a hölgyet a munkavégzésre, nem egyenként, ezen indokok alapján. Amúgy az ital- és a kertészeti osztályokra kerestek embert.

A bíróság előtt az Auchannak azt kellett volna bizonyítani, hogy ezen indokok alapján nem diszkriminálta a hölgyet, azonban ez nem sikerült. A tárgyalás során ugyanis kiderült, hogy az áruházban dolgozik olyan ember is, aki ennél messzebbre lakik; a fizikai állapotot nem lehet simán szemrevételezéssel megállapítani, azért egy üzemorvosi vizsgálatot legalább illik ilyenkor prezentálni; a bizalmi kérdés állítólag nem játszott szerepet a döntésben; a gyerektől pedig lehetett volna dolgozni, sőt, az áruházban is vannak alkalmazottak, akik hasonló helyzetben ott dolgoznak; a szakmai tapasztalat meg nem szűrőtényező. Ráadásul a felvételiztető menedzser és a „debrief” senior menedzser többször is ellentmondásba keveredett, ami nem tehetett jó benyomást az elnökre – ezt most nagyon zanzásítva írtam le, akit részletesebben érdekel az ügy, elolvashatja az ítéletet és a részletes indoklást itt.

Érdekelne a véleményetek: gondolom, valahol mindenki érzi, hogy a hölgy nem a legtökéletesebb választás lett volna az árufeltöltői pozícióra, de vajon el lehet-e utasítani emiatt? Most egy kicsit vonatkoztassatok el a jogtól, s gondoljatok a való életre. 

Nos, most lássuk, mi is az, amit nem kellene eltanulni a „nyugattól”.

RRP: Az RRP a gyártó cég által ajánlott kereskedelmi eladási ár, azaz az az ár, amennyiért a vásárló megveheti a boltban a terméket. Angliában-Amerikában általános dolognak számít, hogy minden terméken feltüntetik, hogy mondjuk RRP: 100 euró, s a kereskedő kiírja alá: sale 50%, és hogy 50 euró (vadonatúj termékeknél is). Ezt persze lehet ragozni a végtelenségig, mert ha ezt a terméket mondjuk 10 euróért akarja adni a kereskedő, akkor máris 90% off lesz, a vevő meg örömmel megveszi, s mutogatja, hogy ő akkor most milyen sokat spórolt. Ezzel a dologgal két nagy baj van: egyrészt ez nem tekinthető valódi leárazásnak, hiszen az a termék valójában sosem került 100 euróba, ezáltal tévesen kelti a vásárlóban azt az érzetet, hogy ő most spórolt; másrészt pedig az RRP mindig valami szándékosan nagy ár, s a gyártó és a kereskedő is tudja, hogy annyiért soha az életbe nem lehetne eladni, de így könnyen lehet 30-50-90%-os kiárusításokat csinálni. Erre mondom én, hogy tegyük össze a kezünket, hogy erős fogyasztóvédelmünk van, s ezt a gyakorlatot kifejezetten büntetik, mint például tavaly decemberben a Hervis esetében.

Egységes akciók: Akármelyik boltba bemész, szinte biztos, hogy az akciók legalább 70%-ban átfedik egymást. Ez lenne a kapitalizmus, a szabadpiac, a konkurenciaharc, az erős verseny? Vagy szimpla lustaság lenne a helyi beszerzők részéről, hogy nem tárgyalnak, inkább csont nélkül elfogadják a szállítók ajánlatait? Magyarországon pont ez a szép, hogy minden hiper más, s más akciót találsz egy Auchanban, egy Coraban, vagy egy Tescoban, s ezáltal jóval több választási lehetőség van. Itt viszont mindig tudod, mi van, nemcsak termékszinten, hanem szezonszinten is: januárban mindenütt sale, februárban Valentin, március-áprilisban húsvét, utána holiday shop, júliusban ismét sale, augusztusban iskolakezdés, majd karácsony. Mindenhol kivétel nélkül, elég egyhangú program, s ritkán találni olyan egyedi akciókat, mint például anno Magyarországon az 1000 Ft alatti vásár, vagy akár egy jó kis barkácsvásár, melyet mindenki máskor tart.

„Pallet over”, helyette ketrecek (cage): ez mondjuk egy technikai dolog... erősen elterjedt az a szemlélet, hogy nem raklapon kell szállítani a termékeket, hanem összecsukható fém ketrecekben, mert ezzel nem zavarja az árufeltöltő annyira a vásárlókat és nem zárja le úgy a sort. Ezzel több nagy baj is van: a ketrec rendkívül zajos, s reggeli áruszállításkor garantáltan felverik vele az utcát; jóval gazdaságosabb a raklap, legalább 4-5 ketrec tartalma elfér rajta, viszont kisebb helyet is foglal el; a ketrecek gyakran rozsdásodnak, s alig lehet mozgatni-összehajtogatni őket, ráadásul jóval nehezebb 10 egymásba hajtogatott ketrecet arrébb rakni, mint mondjuk 10 egymásra pakolt raklapot (meg jóval nagyobb helyet foglal). Mindezek ellenére mindenhol ketreceket látok, s csak ritkán használnak raklapokat – ki érti ezt?

Nem tiszta feladatkörök, mindenki csinál mindent: Magyarországon egyértelműen elkülönített az árufeltöltő, áruátvevő, pénztáros, vevőszolgálatos takarító, vezető, stb. szerepe, s habár a különböző területek gyakran besegítenek egymásnak (például az árufeltöltő nagy sor esetén beül a kasszába, vagy a pénztáros segít árut tölteni, ha nincsenek annyian), de ez nem ölt olyan méreteket, mint „nyugaton”. Itt az a gyakorlat a jellemző, amit az Aldiban-Lidlben is meg lehet figyelni: az árufeltöltő tölt, majd rohan a kasszához, majd vissza tölteni; a vezető rendel, közben cseppet kasszázik, majd tölt, majd ismét rendel: kicsit fejetlen az egész, s semmiképpen nem hatékony, mivel egy-egy munkafolyamatot félbe kell szakítani egy másik kedvéért. Igaz, ez a módszer költséghatékony lehet, hiszen kevesebb ember is elég az áruházba, de egyrészt az alkalmazottnak ez jelentős feszültséget okoz (pl. egy vezető kiadja neki, hogy cserélje le a sorvéget, elkezdi, de beáll a sor, rohan a kasszába, majd kb. egy óra múlva vissza a félbehagyott gondolavéghez – közben előkerül újra a vezető, s megkérdi, hogy miért nem sikerült egy óra alatt megcsinálni azt a sorvéget? Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a hiperben mindenkinek világos feladat- és felelősségi köre legyen, az adott területet tartsa rendbe, s prémiumot is kaphasson ez alapján; ha mindenki jól csinálja a rábízott területet, s felelősen kezeli, akkor ez azon túl, hogy pluszmotiváció az alkalmazottnak, nem is kell oda besegíteni, csak extrém esetben.

Tanulni nem szégyen - mondják az okos emberek. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy belülről ismerem a magyar és külföldi (ezen belül is az angolszász) hiperek működését. Persze, mint minden más területen, itt is megvannak a különböző rendszerek előnyei és hátrányai: van, amit mi, magyarok csinálunk jobban, s van, amit az angolok. A mostani posztban pár olyan dolgot szeretnék leírni, amit eltanulhatnánk az angolszász hiperektől.

„reduced to clear”: aki tud angolul, az tudja, hogy ez azt jelenti, hogy „lecsökkentettük (az árát), hogy eltakarítsuk”, magyarosabban „leáraztuk, hogy a vásárlók megvegyék mindet” :-). Az élelmiszeren a lejáratos termékekkel mindig baj van: alapszabály a rotálás, ami azt jelenti, hogy ami hamarabb jár le, azt helyezzük az előtérbe, s mögé töltjük be a később lejáró termékeket – azonban még így is mindig marad olyan termék, amely lejárat előtt egy nappal még ott van a polcon. Ilyenkor van az, hogy leárazzák azt a terméket, azonban tapasztalataim szerint ez nem minden áruházban működik, van, ahol egyszerűen csak megy a selejtbe (rossz nyelvek szerint átcímkézik, s való igaz, sajnos erre is volt már példa...). Ezt a leárazást az angolszász hiperekben professzionálisan csinálják: kijelölnek egy-két métert ennek a „reduced to clear”-nek, s a másnap lejáró termékeket odagyűjtik, majd leárazzák. Az árazás során a terméket leveszik a készletről, s egy „reduced to clear” kódot kap, azaz a készleten az a termék már nem látszik. Ebben a módszerben az tetszik, hogy a lejáró dolgokat egy helyre gyűjtik, s nem keverik a friss termékkel, s így sokkal könnyebb kezelni a lejáró termékeket, mert nem összevissza, hanem egy helyen vannak; ráadásul nap közben is lehet követni fogyásukat, s amit nem visznek el nap végére, azt le lehet árazni annyira, hogy biztosan elvigyék. Ezzel a selejtet erősen le lehet csökkenteni, s legalább lát némi pénzt ebből az áruház.

Állványos kihelyezés: ezt valahogy nem szeretik a hazai áruházak; habár sok helyen használnak céges promo-állványokat, azonban nincsenek kihasználva ezek a lehetőségek. Itt, külföldön rengeteg olyan állványt látok, mely felett televízión mutatják, hogy hogyan kell azt a terméket használni (például sportszereknél, barkácsáruknál, vagy újonnan bevezetett „csodatermékeknél” ez kifejezetten hasznos lehet); nálunk például az ilyen termékekből magasan többet adunk el, mint a többiből, s az áruház legjobb termékei között is ott vannak – mindig. Arról nem is beszélve, hogy ezért lehet kérni marketingdíjat is a beszállító cégtől (aki mellékesen a rendelések miatt biztos nem fog rosszul járni)... A jól kihelyezett állványok nem zavarják a vásárlást, sőt, interaktívvá teszik a vásárló számára, aki több időt fog az áruházban tölteni.

Planogramok: ezt sokféleképpen hívják otthon, például implantációs terv, polcrajz, stb. - nos, itt be is tartják ezeket ;-) ; azonban a dolog nagyszerűsége abban leledzik, hogy nem minden elem van megrajzolva-lefényképezve, csak a legfontosabbak, s a többit az osztályvezető-alkalmazott berendezi a helyi viszonyoknak és készleteknek megfelelően. Persze a legfontosabb termékekre rajzolnak planogramokat; ennek az a célja, hogy egy tapasztalatlan osztályvezető el ne „dugja” azt a terméket, amitől nagy forgalmat vár a szakértő beszerzés. Tudom, ez Magyarországon is így van (elméletben); mutassatok egy olyan helyet, ahol azt betartják! :-)

Vevőszolgálat-áruvisszavétel: itt most nem arra gondolok, hogy mennyire „vigyorog” vevőszolgálatos Marika, hanem a technikára. Amikor a vásárló vásárol valamit, a pénztár arról blokkot ad, s a blokkra nyom egy vonalkódot – ha ezt a vonalkódot a vevőszolgálat elszkenneli, akkor ez alapján a számítógép azonosítja a tranzakciót, s képes további műveleteket végezni vele. Hányszor előfordult otthon, hogy a vásárló visszahozta a terméket, mi meg próbáltuk kikeresni, hogy mi a fene lehetett az (mert az áruvisszavételhez is vonalkód kell), s miután nagy nehezen meglett, utána jöhetett a jegyzőkönyv kitöltése macskakaparással; nos, itt csak elszkennelik blokk vonalkódját, kijelölik rajta a visszaveendő terméket, felugró menüből kiválasszák a hiba okát, s a nyomtató máris nyomtatja a jegyzőkönyvet, melyre a vásárló ráírja nevét és lakcímét (ezt törvény írja elő), majd aláírja, s már kapja is vissza a pénzt. Ennyi; jóval rövidebb, biztosabb (mert ha arra a blokkra már vettek vissza terméket, a gép jelzi!), meg elegánsabb is (nyomtatott szöveg) – ha van technika, miért ne használjuk ki?

Persze itt sem minden fenékig tejfel, sőt, vannak nagyon „hülye” dolgaik is: de erről majd a következő részben.

Az osztályvezető-menedzser munkához nem feltétlenül szükséges felsőfokú végzettség; ha valakinek van már elég vezetői-kereskedelmi tapasztalata, ugyanúgy lehet belőle osztályvezető. Ehhez a munkakörhöz ugyanis nem papírok kellenek, hanem inkább megfelelő szemléletmód vagy profil, éppen ezért a hiperek a felvételi során arra törekednek, hogy a jelentkező profilját felmérjék.

Milyen is egy jó osztályvezető profilja?

Először is nagyon jó stratégának kell lennie. Tudnia kell előre tervezni, megfelelő stratégiát alkotni, s ezt követni. Ez ugyanis nemcsak az osztály kereskedelmi politikájában mutatkozik meg, hanem például a beosztásírásban is, ahol bizony hónapokra előre meg kell tudni írni az adott alkalmazott beosztását, s utána viselni ennek következményeit (például ha valamelyik délutánra nem osztott be embert).

A munkabírás is fontos tényező; mint az előző (osztályvezető-menedzser feladatai) posztban láthattátok, a feladatkör rendkívül szerteágazó, ráadásul ezeket párhuzamosan kell csinálni. És bizony mindezek mellett a felsővezetés is leterheli az osztályvezetőket, hogy „nehogy unatkozzanak”, s esetenként még a fizikai munkát is elvárják. Ja, és mindezt sokszor 10-12 órában... ez a munkakör elég stresszes, aki olyan érzelmi állapotú, könnyen „belerokkanhat” lelkileg a feladatok és számonkérések sokaságába. Éppen ezért a felvételi során nézik, hogy mennyire „erős” a jelentkező, ugyanis nem fér bele az, hogy osztályvezetőként például elsírja magát...

A rendelkezésre állás szintén kulcskérdés. A kereskedelmi munkarend (3 műszak, hétvégi munka is, szabadnapok összevissza, stb.) ugyanúgy vonatkozik a vezetőkre, mint az alkalmazottakra, ezáltal a jelentkezőnek ezeket vállalnia kell. Kérdés, hogy például egyedülálló anyuka 3 gyerek nevelése mellett hogyan képes erre. A pontosságot is ide sorolhatjuk, ami nemcsak a pontos munkába érést jelenti, hanem például a határidők tartását is.

A kereskedelmi tapasztalat megléte előnyt jelent, azonban a hiánya sem nagy hátrány, ugyanis az adott osztályon majd megtanulja a szakmát. Az osztályvezetők egy idő után az adott terület szakértőivé válnak, s pont ebből adódik a hiperek nagy fluktuációja, mert ezeket a szakembereket előbb-utóbb elszipkázza a beszállítói szféra.

A kockázatvállalás mértéke is információ az áruház számára, de itt nincs igazán „jó érték”. Egy kevésbé kockázatvállaló ember például kiváló lehet egy olyan osztályra, ahol a termékek állandóak, s nagy mozgás nincs, ellenben gyorsan romlanak (például tej), egy „szerencsejátékos” típus viszont a számítástechnikán válhat be, ahol a gyorsan változó termékpiacon bele lehet nyúlni jó termékekbe, feltéve, ha az osztályvezető bevállalja (látatlanban).

A becsületesség azért fontos, hogy az osztályvezető egyéni érdekei miatt ne szorítsa háttérbe az áruház érdekeit (például ne saját zsebre dolgozzon, ne fogadjon el kenőpénzt, stb.). Ez ugyanolyan cselekménynek számít, mint a lopás, s azonnali elbocsátás jár érte.

Érdekes dolog, hogy mennyiben szerencsés az, ha a jelentkezőnek „nagy pofája van”, vagy inkább csendesebb típus. Általában a „nagypofájúakat” részesítik előnyben, mert az feltételezik, hogy nem hagyja az „alkalmazott-uralmat” az osztályon, valamint a szállítóktól is kicsikarja a megfelelő ajánlatokat; azonban ennél a típusnál nagy az alkalmazotti elvándorlás (fluktuáció), ezért nehéz állandó csapatot építeni, másrészt a konfliktusokat az alkalmazott és a szállító is megtorolhatja (például az alkalmazott nem végzi el a munkát, a szállító nem ajánl be magától akciót). A „csendesebb típus” akkor jó, ha mellette nagyon jó stratéga, s teszem azt, megfelelő körültekintéssel „támad”, mint a régiek, akik a roham előtt íjászokkal „megdolgozták” az ellenséget.

A felvételi során – többek között – a fenti személyiségjegyeket vizsgálják, s ezek alapján döntik el, hogy érdemes-e a jelölttel tovább foglalkozni, s ha igen, akkor milyen területen. A felvételinek van egy írásbeli és egy szóbeli része. Ugyanúgy, mint az alkalmazotti felvételin, itt is az írásbelin mérik le a képességeket, a szóbelin pedig meg kell győzni a felvételiztetőt az alkalmasságról, valamint itt tisztázzák a problémás kérdéseket is.

S a végére maradt a fizetés kérdése; tudom, mindenki erre kíváncsi. A válasz: a tapasztalattól függ... aki pályakezdőként megy osztályvezetőnek, az óvatosan mondjon egy bruttó 150 és 250 közötti számot (persze ez is attól függ, hogy vidékre vagy Budapestre jelentkezik az illető – Budapestet és környékét jobban fizetik); akinek viszont már van szakmai vagy vezetői tapasztalata, az a tapasztalat milyenségétől függően mehet egészen bruttó 400-ig is... de ne felejtsük, most válság van, szóval csak óvatosan ;-)

A hipermarketek célja az, hogy a vásárlói igényeket minél teljeskörűbben kielégítsék (khm...). Ennek fényében vetődött fel bennem a kérdés: miért nem lehet szexuális dolgokat vásárolni a hiperben? Ezt a kérdéskört anno egy kollégával egy-két-három-ki tudja mennyi sör mellett kidolgoztuk, s most ingyen és bérmentve megosztanánk a nyilvánossággal:

A legfontosabb, amit ki kell jelenteni: a pornóosztály a hiper rendes része, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel, mint bármely más osztály. A pornóosztályt célszerű az áruház egyik sarkában berendezni, s minimálisan két sort javaslunk, négy sorvéggel. A sorvégeken szerepelnének az akciós termékek, mint például: "Műbroki: 20cm helyett most csak 16 cm!". Az egyik sort értelemszerűen a szexuális irányzatú média foglalná el: könyvek, újságok, DVD-k, mindezt a létező legnagyobb választékban a vásárló teljes ki... ööö megelégedettségére. A második sorban a szexuális segédeszközök lennének, s a harmadik sorban - s itt jönne a terv zsenialitása - maguk a lányok!

Persze ez utóbbi jópár kérdést felvett, mint például: hogyan érdemes elrendezni a lányokat? Javaslat: mivel a dudák száma állandó, ezért mindenképpen ár szerint növekvő sorrendben, jobbról balra haladva. Jó kérdés az is, hogy mit jelent jelen esetben a legolcsóbb, azaz az elsőáras termék fogalma, mert nem mindegy, hogy egy kiöregedett ázsiai prosti a legolcsóbb, vagy Gizike néni (régi nevén: Gizella művésznő) a nyóckerből, s ezen a ponton némi önmérsékletre inteném a hipereket, s kérném, hogy az árverseny ne menjen a minőség rovására, s ha lehet, mellőzzük az olcsó importot! A selejt elkerülése érdekében pedig táblákat kell kihelyezni, miszerint "kérjük a termékeket és a lányokat csak eladó jelenlétében fogdossák", sőt, esetleg el lehet gondolkozni a pántoláson is.

A pornóosztály alkalmanként mehetne a szezonális bejáratra is: a bejáratépítés meglehetősen egyszerű lenne, a "lányok, gyertek át ide!" mondattal könnyedén végrehajthatóak. Az osztály létszámát három főben határoznám meg, akiknek feladata a termékek töltése és rendezése lenne. A raktárkérdés kritikus dolog, ugyanis ha a egy-egy lányt túl sokáig tárolunk raklapon a harmadik szinten, akkor az a minőség romlásával járhat. Az áruház- és szektorügyeleteseket figyelmét fel kell hívni arra, hogy az áruházügyelet nem a pornóosztály termékeinek mustrálását jelenti, s szigorúan tilos a termékeket felvitetni az irodába, minőségi próba céljából.

Kérném a kedves kommentelőket, hogy segítsenek kidolgozni részletesen eme tervet, mely jelentősége és fontossága a kormányprogrammal vetekszik, s mely hazánk felemelkedését jelentheti eme válságos korszakban!

Mikor vásárlóként vezetőt kérsz, vele találkozol. Ha telefonon érdeklődsz, hogy mikor lesz az adott termékből, ő válaszol. Mikor árufeltöltőnek felvételizel, ő felvételiztet. Igen, az osztályvezető-menedzser pozíció kulcsfontosságú az áruház életében. Az első részben az osztályvezető feladataival fogunk megismerkedni.

Az osztályvezető-menedzser legfontosabb feladata az adott osztály forgalmának és nyereségének biztosítása (amit a központ előír). Ennek megvalósítására az osztályvezető kap bizonyos eszközöket az áruháztól:

Meghatározza az osztály termékválasztékát. Az osztályvezető kap egy rendelési ívet, melyen az összes termék szerepel, ami rendelhető, s ebből kiválogatja azokat, amelyeket az adott osztályon tartani kíván. Ez persze nehéz feladat, hiszen egy tapasztalatokkal nem rendelkező osztályvezető honnan tudja, mit kell tartani? Persze, az áruházvezetés elvárja, hogy a teljes választék megtalálható legyen, ilyenkor azonban sokszor rettenetesen túlzsúfolt lesz az osztály kinézete, éppen ezért kell finoman kiszelektálni a nem kellő termékeket.

Meghatározza a termékek kihelyezését. Pl. mi kerüljön sorvégre? Mi legyen teljes facingben? Melyik terméket tartsuk raklapos kihelyezésben? Ezeket sokszor a központ előírja, de a gyakorlati megvalósítás más lehet, sőt, egy ügyes osztályvezető figyelembe veszi a helyi sajátosságokat is, s ezzel is növeli forgalmát.

Meghatározza a termékek árait. Mi mennyibe kerüljön (hogy profitot termeljen, de egyben a versenytársak árai alatt legyen!), akciók tárgyalása, valamint ügyelni kell az újságos árak betartására is. Az árak állítása közben arra is figyelni kell, hogy valóban megvalósuljanak, mert árcsökkentésnek csak úgy van értelme, ha megjelenik cimkén/dekoráción.

Az osztályvezetőnek tartania kell a kapcsolatot a szállítókkal, akciókat kell tárgyalnia, s helyi promóciókat kell készítenie.

Foglalkoznia kell a vásárlói panaszokkal, a termékek javíttatásáról, szervízeléséről gondoskodik.

Az osztályvezetőnek vannak humán kötelezettségei is. Felvételizteti az alkalmazottakat, osztályos dolgozóinak megírja a beosztását, értekezletet tart nekik, értékeléseket készít róluk, és nem utolsósorban, kiadja a feladatokat, s ellenőrzi ezek végrehajtását.

Az osztályvezetőnek mindezekről beszámolóval tartozik közvetlen és közvetett főnökeinek. Be kell tudnia mutatni az osztálya terveit, politikáit a jövőre nézve (pl. mi kerül sorvégre jövő héten, miért), értékeléseket kell készítenie az elmúlt kereskedelmi eseményekről, az esetleges forgalmi célok el nem éréséről, illetve a jövőben javítandó pontokról.

Az osztályvezetőnek felügyelni kell a selejtet és a leltárhiányt, s mindent elkövetni annak érdekében, hogy ezen adatok a kereten belül maradjanak.

Mint a fentiekből kiderül, az osztályvezető az alkalmazott, a felsővezetés, a szállító és a vásárló közötti ütközőpontot jelenti, éppen ezért elég idegölő munkáról van szó. A feladat sokrétűsége viszont olyan tapasztalatot jelent, mely az adott területen az osztályvezetőt szakértővé teszi, ezáltal a későbbi karrier során nagy hasznát veheti az itt szerzett tudásnak.

A következő részben arról lesz szó, hogy kiből és hogyan lehet osztályvezető-menedzser.

(Elárulok egy műhelytitkot: a blog.hu-nak van egy olyan szolgáltatása, hogy meg tudom nézni, hogy mi alapján találtatok rá a blogomra. Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy nagyon sokan a Google-ről jöttetek ide, s az árufeltöltő és a munka szavakra kerestetek rá. A téma népszerűségére tekintettel született meg ez a poszt, remélem, tudok vele segíteni.)

Szóval: szeretnél egy hiperben árufeltöltőként vagy pénztárosként dolgozni, de fogalmad sincs, hogy mi fog történni az interjún, illetve mi alapján vesznek fel oda embereket? Ehhez adnék pár támpontot.

A hiperbe bárki jelentkezhet „teljes jogú” árufeltöltőnek vagy pénztárosnak, ha elmúlt 18 éves. Nem szükséges hozzá „kereskedelmi végzettség”, de sok helyen még érettségi sem. Egészségügyi feltételek vannak persze, de ezt a felvételi eljárás után az üzemorvos majd megcsinálja (nem kell nagy dolgokra gondolni, kb. olyan, mint amikor általános iskolában az iskolaorvos megvizsgál).

A felvételi eljárás a hipereknél általában írásbeli és szóbeli felvételiből áll. Az írásbeli célja az, hogy célzott kérdésekkel kiderüljön a jelölt előélete, tapasztalatai, másrészt pedig a logikai képességek felmérése is. Itt igazán nagy szűrés nem történik, inkább azokat szűrik ki, akik abszolút nem alkalmasak az adott munkakörre (pl. priuszuk van, nagyon messze laknak, vagy valami más kizáró ok, például összeférhetetlenség). Az igazi szűrő a szóbeli, ahol a felvételiztetőt meg kell győznöd arról, hogy az adott posztra te vagy a legjobb. Itt figyelj a következőkre:

• A legfontosabb: legyél tisztában vele, hogy mire vállalkozol; ebben segítséget nyújt ez a blog is. Ha árufeltöltőnek jelentkezel, olvasd el a „Dolgozzunk a hiperben”, valamint „az árufeltöltő feladatairól” szóló posztot, ha pénztárosnak, akkor pedig a „pénztáros feladatai 1-2-t” - mindegyiket megtalálod a jobboldalon, az „Eddigi témáink” között. Legyél tisztában azzal, hogy mit jelent a kereskedelmi munkarend (nincsenek szabad hétvégék, reggel 5-re kell menni sokszor, stb.), mit is kell csinálnia egy árufeltöltőnek, stb. A felvételiztető értékelni fogja tájékozottságodat.
• Gondold át az „előéletedet”: hol dolgoztál eddig, mit csináltál ott, s készülj fel arra a kérdésre, hogy miért hagytad ott az adott munkahelyet, milyen volt a viszonyod a főnökeiddel és a kollégákkal? Ha van kereskedelmi tapasztalatod, akkor azt különösen emeld ki.
• A hiperek a kereskedelmi munkarend miatt nagy hangsúlyt fektetnek a bejárásra, a gyerekfelügyelet kérdésére, valamint arra, hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat a hobbijaiddal. Legyen kész, konkrét válaszod arra, hogy hogyan jutsz el a munkahelyedre reggel 5-ös kezdéshez, s ez mennyi időt vesz el. Ha van gyerek, akkor ki fog érte menni az oviba/iskolába, illetve ki vigyáz rá hétvégén. Ha pedig speciális hobbid van, amit nem akarsz feladni (pl. sportolsz, iskolába jársz), akkor ezt hogyan tudod összeegyeztetni a munkával. Ezt úgy hívják, hogy rendelkezésre állás.
• Fizikai munka része: a hiper elvárja, hogy minél gyorsabb és minél nagyobb munkabírású legyél. Gondolkozz olyan momentumokon az életedből, ahol ezeket kellett bizonyítanod. Nem kell megijedned, egy hiperben korántsem „szupermenek” dolgoznak, de egy minimális elvárás van: pl. ne trécselj órákat munka közben, igenis, fogd meg a békát, vagy ne tartson egy sorvég lecserélése órákig. Ezt persze szóbeli beszélgetésen nem tudják rendesen felmérni, de gyakorlati példákkal tudod bizonyítani az ellenkezőjét.
• Pénz kérdése (tudom, hogy ez érdekel mindenkit :-): szóval, mennyit mondjál, ha megkérdezik? Egy átlag, teljes munkaidős kezdő árufeltöltő kb. százezer bruttót keres, persze ettől lehetnek eltérések, vidéken ez lehet kevesebb, fővárosban, eladós osztályon pedig több. Mindenesetre a fenti összeggel nem térsz el nagyon a valóságtól. Ha túl sokat mondasz, azzal sincs semmi baj, legfeljebb megkérdezik, hogy miért gondolsz ennyire, s közlik, hogy ennél kevesebbet fognak ajánlani; ha pedig a valósnál kevesebbet mondasz, akkor is a nagyobb összeget fogod kapni, mert a hiperekben rögzített bértábla van, ritka az egyéni béralku.

Hogyan menjél interjúra? Nem, nem kell öltönybe/kosztümbe vágni magad, de azért elegánsan fel kell öltöznöd (elegáns utcai öltözet, amiben mennél pl. az APEH-hoz, az jó). Az interjún legyél magabiztos, őszinte és mosolygós! Az utóbbi kettő különösen fontos: munka közben is elvárják, hogy mosolyogj a vásárlóra; ha meg nem vagy őszinte az interjún, s ez kiderül, akkor erősen lecsökkennek az esélyeid. És még egy fontos dolog: pontosság! Ha késel az interjúról – akár két percet is – ez olyan benyomást fog tenni a felvételiztetőre, hogy a munkából is késni fogsz – ezért mindig legyél ott az interjú előtt 10-15 perccel.